Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

dött a város intenzívebb kulturális élete és ekkortól szaporodtak meg a civilizáció alkotásai: járdák létesítése, utcai kivilágítás és sok minden egyéb, amelyek mindenikében Göndöcsnek, részint mint kezdeményezőnek, részint mint buzgó s tekintélyes közreműködőnek előkelő osztályrész jutott. Egyházi oldalról történt mellőztetése, hiszen negyven esztendőt meghaladó lelkészi működése után a legmagyarabbnak mondható plébánost és hitbuzgó jeles papot még kanonoki tisztségre sem méltatták, őt egy cseppet sem kedvetlenítette el. Eme mellőztetése - noha szorosan vett önzésből fakadólag mondom - a gyulai hívekre s egész Gyula városára nézve kiszámíthatatlan szerencse volt, mert egyházi téren való előléptetése Gyuláról való távozását vonta volna maga után. 1873-tól 1894-ig, tehát két évtizedet meghaladó idő alatt, a külföldi és hazai neves emberek, tudósok, írók és művészek, akik Gyulára jöttek, vagy itt megfordultak, Göndöcs Benedek által ismerték meg városunkat, és ami rokonszenvet Gyula iránt megőriztek, azt mind Göndöcsnek, Göndöcs széles e hazában párját nem találó szíves vendégszeretetének köszönhettük. Egy csomó alkotás: a népkert, a pavilon - amellyel halhatatlan nevét örökítettük meg, és ahol mellszobrát lepleztük le -, az országos hírre szert tett Békésvármegyei Régészeti és Mívelődéstörténelmi Társulat 2LZ Ő ügybuzgalmának és áldozatkészségének köszönhette a létét. Hogy a Mívelődéstörténelmi Társulat létesülésén kívül mennyire neki tulajdoníthatta áldásos működését is, annak fényes, egyben sajnálatos, bizonyítéka, hogy az ő halálával megszűnt a Társulatot összetartó kapocs, és ez a nagy fontosságú s érdemű intézményünk rövidesen meg is szűnt. Az árvaházban, á gyulai főgimnáziumban szintén rendkívüli érdemei vannak. O volt gyámja, nevelője Gyula város földi patrónájának, a minden női erényben bővelkedő néhai

"\Xenckheim Krisztina grófnőnek, akinek50 000 forintos - az összeomlás után sajnos megsemmisült - alapítványa volt főgimnáziumunk létesítésének az alapja. Még porainak is hálásak vagyunk, hogy a nemes grófnőben a Gyula város iránti jóindulatot már kígyósi pap korában felébresztette és azután is folyton ápolta és fejlesztette. Az 1882. évi józsefvárosi nagy tűzvészben közel száz ház és melléképület lett egy rövid óra alatt a pusztító láng martaléka. Egész utcasorok égtek le. Hogy a tűzkárosultak földönfutókká nem váltak, hogy a primitív ócska házak helyén rövid idő alatt díszes új házak keletkeztek, anélkül, hogy a háztulajdonosok nyomasztó adósságba merültek volna, hogy a vész helyén a közegészség követelményeinek teljesen megfelelő modern városrész keletkezett, az túlnyomó részben Göndöcsnek köszönhető. Sajátjából is ezreket áldozott e célra, s könyöradományokból csaknem a rekonstrukció teljes összegét összehozta. A tűzvész idején ugyanis Gyula város országgyűlési képviselője volt, és az is maradt két cikluson, vagyis hat éven keresztül. Hogy képviselősége mennyire kedvezően hatott és milyen nagy sikerű volt úgy az egész városra, mint választóira és nem választóira, azt el sem tudom mondani. A képviselőháznak is a szó szoros értelmében írva, legnépszerűbb tagja volt. Gyakran élt a felszólalás jogával, és beszédei, különösen azoknak egészséges humora, pártkülönbség nélkül mindig zajos tetszést keltettek. Rákosi Jenő megállapította, hogy Göndöcs az ország legkedvesebb embere. Az is volt. Képviselőtársai, kormánypártiak és