Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

teljes lehetetlen. írnom kell, mégpedig népdalfélét, mert azt kiválóan kedvelem." így jött létre 1842-ben a Cimbalom, amely az akkori irodalmi viszonyok közt valóban ritka sikerrel, 1100 példányban eszközölt kiadásban, anélkül, hogy könyvkereskedésbe ment volna, előfizetés útján és úgyszólván a háztól úgy elkelt, hogy egyetlen példány sem maradt fenn belőle. Az igénytelen kis füzet nemcsak az éneklő népnek és dalos ifjúságnak lőn kedvencévé, hanem az irodalom és kritika részéről is nagy elismerésben részesült. A tudvalevőleg igen szigorú kritikus, Bajza is az Athenaeumban kedvezőleg nyilatkozott róla; az elsőrangú írók barátságukra méltatták a költőt, aki pedig - mint fentebb hivatkozott nyilatkozata bizonyítja - szerénységében igényt sem tartott az írói névre. Petőfi Sándor - mint azt Petőfi Sándor Gyulán cím alatt megjelent cikkemben megírtam - 1849 nyarán Mezőberényből direkt azért jött el Gyulára, hogy megismerhesse a „parasztpoétát, aki a Legátust és Megkövetemet írta. Ezt a látogatását többször meg is ismételte, s mindannyiszor Szakái vendégeként, mint benső barát időzött, ennek vendégszerető házánál (amely házat emiatt érdemes lenne emléktáblával ékesíteni). Erdélyi János még huszonkét év múlva (1885) Egy századnegyed a magyar szépirodalomból című cikkében is igen melegen emlékezik meg a Cimbalomról és annak hatásáról. Szakái a Cimbalom verseskönyvét másodszor is kiadta 1868-ban. Az első kiadás 40 népdalát újabb 42 népdallal toldotta meg. Ez az újabb kiadás 3000 példányban kelt el, és erős kezek őrzik, mert antikvárius úton lehetetlen belőle egy példányt is szerezni. Az ország legkiválóbb szépirodalmi lapja, a Vasárnapi Újság ez alkalomból a költő kitűnően sikerült arcképét és életrajzát is méltónak tartotta közölni, mely életrajz adatait eme visszaemlékezésben részben fel is használom. Szakái Lajos 24 esztendős korában kitüntetéssel tette le az ügyvédi vizsgát, de pereket sohase vitt. 1840-ben báró W:nckheim Béla ösztönzése folytán Békés vármegye szolgálatába lépett, előbb pár évig az ügyészi hivatalnál alkalmaztatott, azután pedig hét esztendeig másod- és első aljegyző, 1848-ban pedig, amikorVCénckheim Béla lett a vármegye főispánja, főjegyző lőn, és az utóbbi tisztet 1849. augusztus 16-ig, vagyis a világosi fegyverletételig szakadatlanul betöltötte. A szabadságharc elveszte, annyi hazafi közt az ő életében is fordulópontot képezett. A magánéletbe vonult vissza. Magának kevés földje lévén, haszonbérleti gazdálkodáshoz és kereskedéshez kezdett. A közgazdasági téren is igen hasznos működést fejtett azonban ki. így báróVCenckheim Lászlóval (VCènckheim Béla fivére) és a közgazdaságilag szintén nagy tevékenységet kifejtett nagyérdemű s jó emlékű Bodoky Károllyal megalapította Gyulán Békés vármegye első s ma is legtekintélyesebb pénzintézetét, a Békésmegyei Takarékpénztári Egyesületet. Nála senki sem propagálta lelkesebben az eszmét, éspedig nemcsak a középosztály, hanem a „nép" körében isj amely jó szolgálatának elismeréséül a takarékpénztár őt alelnökéül is megválasztotta. Tettleges részt vett az alföld-fiumei vasutat illető előleges tanácskozmányokban és munkálatokban. De már a negyvenes években is a