Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

kern monda - az általam pár nap múlva felkeresett gróf Csáky Gyula, Szepes vármegye volt főispánja, a még ma is elő, százéves kiváló főúr is, akinek rokona s jó barátja halálának előzményeit és körülményeit elbeszéltem. Irófiókjában az iratok tetején saját kezűleg írott végrendeletet találtam, amelyet átadtam a rendőrségnek, az pedig a járásbíróságnak, hogy temetésére vonatkozóan nincsen-e benne rendelkezés. A végrendeletből, amikor a járásbíróságnál felbontották, kitűnt, hogy azt évekkel előbb aktív főispánsága idejében csinálta. Négy tanú neve volt aláírva, a tanúk nem ismerték a végrendelet tartalmát, csak záradékban bizonyították, hogy Kéry Gyula felmutatta nekik, és kijelentette, hogy az írás végrendeletét tartalmazza. Temetésére vonatkozólag csak annyit rendelkezett, hogy az a legegyszerűbb legyen. Én nem voltam ott a végrendelet felbontásánál. Képzelhető tehát meglepetésem, amidőn Nagy Kálmán királyi járásbíró, jó barátom, közölte velem, hogy Kéry vagyona felét rám hagyta, másik felét, mint köteles részt, hasonnevű fiára. Fiáról, ifjú Kéry Gyuláról meg kell írnom, hogy nőtlen ember, országos nevű, jeles poéta, magyar dalszerző, a Petőfi Társaság titkára s a Petőfi Ereklyemúzeum alapítója volt, aki a Bajza utcai Petőfi-házban lakott, ugyanazon szobában, ahol azelőtt Jókai. Atyja főispánságának első évében történt, hogy a jeles fiún hirtelen elmebetegség tört ki, melynek körülményeiről annak idején bőven írtak a lapok. A fényes jövőt ígérő, s az ígéretet száz százalékosan beváltott ifjú Basilides Máriába lett szerelmes, aki nagy hatással énekelte a Kéry Gyula költötte s megzenésítette magyar dalokat, köztük az országos hírre szert tett Minek is van szerelem a világont. Tébolyának mániája volt, hogy Basilides Mária neki menyasszonya, s úgy tudták kocsiba csalni, hogy viszik menyasszonyához, akinek trükkszerűleg ara ruhát.kellett felvennie. Templom helyett persze a Schwarczerbe szállították a jobb sorsra érdemes fiatalembert, akinek gondnokául a fővárosi árvaszék engem rendek ki, amely megbízást az apa kívánságára kellett elvállalnom. A Schwarczer költségeit - elég jelentékeny összegeket - a főispáni apa fedezte élte végéig. A fiú különben csak hat héttel élte túl apja halálát, amelyről nem is volt tudomása. A temetést a Herczeg Ferenc elnöklete alatt állott Petőfi Társaság rendezte, a főváros által adományozott díszsírhelyen, a költségeket azonban én fedeztem. Rá is ment egész öröksége. Nekem halvány sejtelmem sem volt, róla, hogy a köteles rész fölötti vagyont rám hagyta Kéry Gyula, sőt arról sem volt tudomásom, hogy ő egyáltalában csinált végrendeletet. Aki pedig mindenről beszélt velem, legintimusabb dolgairól is, ezt soha egy szóval sem említette nekem. Csak halála után tudtam meg. Magyarázatul pedig azt kell gondolnom, hogy Kéry Gyula sohase jutott oly helyzetbe, hogy nekem valaha is a legkisebb szívességet is tegye, vagy tehesse. Nem volt rá szükségem, és neki nem volt rá lehetősége. Egyetlenegyszer történt, főispánságának második esztendejében - amikor Khuen-Héderváry grófné levelet írt neki, s meghívta Hédervárra vendégül, mert ő is szerette volna személyesen megösmerni -, hogy a tejbe-vajba fürösztés közepette eltelt nyolcnapi vendégeskedés után hazajőve Gyulára, szóba hozta: a miniszterelnökkel rólam is beszélt. És ennek a megbeszélésnek kifolyásaként nekem is akarna valami kitüntetést szerezni, annyival inkább, mert már sokaktól hallotta