Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

ték le a mind a mai napig kegyeletben tartott arcképét, amely alkalomból megjelent a kaszinóban az egész vármegye még akkor politikai passzivitásban álló előkelő közönsége. Terényi Lajos nem töltötte még be élte 38. esztendejét, amidőn a sors kegyetlensége kiragadta őt a közélet pótolhatatlan veszteségére az élők sorából. De legfájdalmasabb volt a veszteség fiatal özvegyére, Beliczey Máriára s öt kis árvájára: Lajosra, Bertára, Abára, Jolánra és Ágnesre, akik közül ma csak Berta leánya él, a többiek már valamennyien örök álmukat alusszák. Unokái a következők: ifjú Terényi Lajos gyermekei: Péter, megyei aljegyző, Arzénia, Walter Jenő nyugalmazott honvéd alezredes neje, Gedeon, a debreceni Auguszta Szanatórium tisztviselője, Katalin, Szilassy Géza honvéd alezredes neje. Özvegy Stojanovics Gyuláné Terényi Berta gyermekei: Erzsébet, Polner Ödön egyetemi tanár neje, Szilárd, vármegyei nyugalmazott árvaszéki ülnök, Ilona, volt Szekér Andrásné, Sári, Szalay Gyula földbirtokos neje, és Lajos, mérnök. Terényi Aba fiatalon, nőtlenül halt meg. Néhai özvegy Szekér Gyuláné Terényi Jolán szintén gyermektelenül halt meg. Néhai özvegy Márky JánosnéTerényi Agnes gyermekei: Barna, Békés vármegye mostani alispánja, Lili, Georgievics István volt királyi ügyész özvegye és Pál, zongoratanár és zeneművész, aki évtizedek óta Amerikában él. Ezek Terényi Lajos leszármazottai, valamennyien társadalmunk közbecsülésben álló tekintélyes tagjai. Terényi Lajos korán bekövetkezett halála mellett is ragyogóan fényes élete folyásával olyan szép emléket hagyott maga után, melyről elmondható: exegi monumentum aere perennius. De rezignációval állapíthatom meg, hogy ez a szép emlék, kortársai elhunyta után, ma csak szűk körre terjed már ki. A Szent Kereszt temetőben levő csonka síremléken kívül, szemlélhetőleg csak a gyulai kaszinóban levő arckép, Gyulán és Orosházán egy-egy utca neve emlékezik meg róla. Ami csodálatos és egyben kellemetlenül meglepő, még a lexikonok sem szólnak Terényi Lajosról. * Én, aki hétéves kisfiúként ravatala fölött még akkor öntudatlanul sírtam, Berta lányán kívül talán az egyedüli vagyok immár, aki temetésén részt vettem: kedves kötelességet vélek teljesíteni - kegyeletes hódolatot leróni -, midőn hetvenet meghaladó esztendők múltával, éltem alkonyán, eme szerény visszaemlékezéssel a mai nemzedék részére a megdicsőültnek emlékét felelevenítem. Tisztesség adassék szép emlékezetének! (Hatvan év múltán i. m. 229-257. p. és Békés, 1934. okt. 28., nov. 4., nov. 8., nov. 11., nov. 15., nov. 18.)