Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

Úgy kerültem be ebbe az előkelő urakból álló díszes társaságba, mint Saul a próféták közé. Idestova hatvan esztendeje múlt, és ma is gyönyörűséggel emlékszem vissza a körükben töltött szép időkre, egyben síromig tartó hálát érzek azért a szívélyességért és figyelemért, amelynek illusztris társaságukban osztályrészesévé levek. Sokat tapasztaltam, sokat figyeltem, sokat tanultam tőlük, különösen a város és a vármegye múltjára és közszereplőire vonatkozólag. Nem is mulasztottam el a hallottakról jegyzeteket készíteni szerény visszaemlékezéseim megírására. A diszkussziók során sokszor esett szó Terényi Lajosról, és világosan emlékszem rá, hogy senkiről sem beszéltek és emlékeztek meg annyi - mégpedig teljesen egyértelmű - reverenciával, mint őróla. Báró Wènckheim Béla mellett őt tartották és mondották a legnagyobb tehetségű, legjelesebb, legnagyobb érdemű s európai látkörű férfiúnak, ki a vármegye közéletében eddig szerepelt. Sokkal különbnek tartották, mintTrefort Ágostont, aki - noha neves miniszter lett - tehetségét illetőleg eltörpült mellette, és aki, bár szintén Békés vármegye közéletéből nőtt ki, s a vármegye egyik alispánjává, majd képviselőjévé választották, egy Gyomán később ily jelölti minőségben történt bukását annyira neheztelte, hogy nemcsak szakított a vármegyével, és eladta itteni birtokát, hanem soha többé felénk sem nézett, és mint kultuszminiszter is a legmostohábban bánt el mindig Békés megyével. Egyértelmű volt a nézet, hogy ha Terényi nem hal meg, és az 1867-es kiegyezést megéri, Békés vármegye s különösen Gyula városa politikai, közgazdasági és kulturális élete egészen más, mégpedig sokkal kedvezőbb alakot öltött volna, mint eddig. O lett volna a közélet vezére és irányítója, és sok minden másképp lesz, másképp történik, mint ahogyan megtörtént. Teljesen egyértelmű vélemény volt, hogy Terényi, 186 l-es előkelő, fényes szereplése, Deák Ferenccel, a haza bölcsével, továbbá gróf Andrássy Gyulával, a '67-es miniszterelnökkel fennálló benső viszonyánál fogva, már a '67-es kormányban kikerülhetetlenül tárcához jutott volna, s a kormánynak Eötvös József báróval azonos nívón álló, legtehetségesebb tagja lett volna. így hitték és mondották ezt fentemlített gyulai kortársai, és így örökítettem meg jegyzeteimben. A vármegye és Gyula közéletének pótolhatatlan veszteségére és az egész országnak kárára a sors könyvében - fájdalom - másképp volt megírva. Az 1861. évi országgyűlés feloszlatása után ismét Gyulán, családja körében visszavonulva élő Terényi Lajos közszereplése csak annyiból állott, hogy elnöke lőn a gyulai kaszinónak és - ami ezzel teljesen egyértelmű volt - mint ilyen, vezére a megyei és városi társadalmi életnek, amelynek ez a kaszinó akkor csaknem szuverén irányítója volt. De másfél év múltával, 1863 tavaszán súlyos betegségbe esett, úgyhogy az élte nyarába sem lépett, daliás, életerős férfi április 6-án váratlanul meghalt. Ugyanilyen váratlanul és megdöbbentően gyorsan halt meg étvizedek múlva élte delén fia, Lajos, Békés vármegye főispánja, majd Gyula város országgyűlési képviselője is, akinek szintén hervadhatatlan érdemei voltak és vannak szülővárosa történetében, mert túlnyomó részben az ő buzgalmának, fáradhatatlanságának, a vármegye közönsége körében szerzett népszerűségének eredménye volt, hogy a felvetett székhely kérdés Gyulára néz-