Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

dásáról, sokoldalú képzettségéről, mindezek mellett szeretetre méltó, kiváló egyéniségéről és kitűnő modoráról ösmerte meg, ama igen kevesek közé sorol­ta, akiket ellentétes pártállásuk dacára, szűkebb baráti körébe fogadott. Tudvalevő dolog, hogy a Határozati Párt, amikor a szavazásra került a sor, annak dacára, hogy többségben volt, ama hiszemben, hogy a hazának ér­dekében áll, maga devalválta magát kisebbséggé, akképpen, hogy tagjai egy részét passzivitásra bírta, és így a felirati javaslat fogadtatott el. Újra felülkere­kedett a bizalmatlanság, a helyzet fel nem ismerése, s az országgyűlést pár hó leforgása után feloszlatták, és a rövid, kis alkotmánynak nevezett időszakot újra követte az erőszak, ezúttal ugyan többé nem az abszolút uralom, hanem vala­melyest enyhébb, az úgynevezett provizórium alakjában. Terényi Lajos az országgyűlés feloszlatása után, mint Zsilinszky Mihály már említett orosházi emlékbeszédében is mondotta róla: „mélyen és sötéten hallgatott magányában, várva a bizonyosnak hitt új fordulatot; sem ő, sem ba­rátai nem hitték volna, hogy az 1861-i országgyűlésen való rövid szereplésével befejezte politikai pályáját, melyen kétségtelenül előkelő szerepre volt hivatva. Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogyha Isten életének kedvez vala, alkot­mányos életünknek egyik vezércsillaga leendett. Ezen állításra feljogosítanak [...] rövid életpályájának szép eredményei, de feljogosítanak különösen azon kiváló szellemi tulajdonok és jellemvonások, melyek őt a közönség kedvencévé tevék. Mint politikus, ifjú korától kezdve a szabadelvű demokratikus eszmék hirdetője és követője volt. Ezen eszmék rajongó szeretete azoknak ékes tolmá­csává tevé őt. Az ékesen szólás mesterségének azt a módját, mellyel a fiatalsá­got és a néptömeget el lehet ragadni, senki sem ismerte jobban, mint Terényi Lajos. Bátor fellépése, mely a meggyőződés szilárdságát jelölé, megnyerte a közönséget. Délceg magatartása, elegáns külseje, férfiasan szép feje és hangja bizonyos tiszteletet parancsoltak. Eszméinek tisztasága, azoknak értelmes fej­tegetése, az érzelemre hatni képes hasonlatok és képek ügyes alkalmazása mind összeműködtek arra, hogy a hallgatóság ne csak meggyőzöttnek, de egyúttal lelkesültnek érezze magát általa. Erről tanúbizonyságot tehet az orosházi nép is, amely úgyis mint szolgabíráját, úgyis mint országgyűlési képviselőjét ne­megyszer megtapsolta és vállain meghordozta. És nem csupán a vidéki közönségre, de az ország legműveltebb közönsé­gére is tudott hatni, amint azt az országgyűlésen tett felszólalásai mutatják. Míg gondolkozásában és érzelmeiben a legvalódibb demokrata állott előttünk, finom modorában és lovagias magaviseletében mindig az arisztokrata jellem­vonását ragyogtatá. Egyfelől szülőföldjének bérces vidéke, s az ottani 1848 előtti középosztály ősi típusa, mely úgy a társadalom, mint a természet külső formá­jának egyenlőtlenségét tárta fel előtte, másfelől nevelőföldjének róna tája és a demokratikus élet egyenlősége akként tudták benne kifejleszteni a kétféle irány tulajdonait, hogy ő azokkal a legmagasabb és legalsóbb társadalmi körökben egyaránt hódítani tudott. Az előkelőség és népiesség ritkán vegyült egy férfiú­ban, oly érdekesen és teljesen, mintTerényiben. Igen, ő büszke volt, gőg nélkül; előkelő volt, hányavetiség nélkül; tekintélyes, a dicsőség hajhászata nélkül; né-

Next

/
Oldalképek
Tartalom