Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Egy városformáló személyiség: Kóhn Dávid

gyulavári zsidó férfiak közül egy a regálék, azaz a kisebb királyi haszonvételek bérlője volt, négyen házaló kereskedéssel foglalkoztak, de az összesen 13 család férfi tagjai között akadt boltos, boltos segéd. A mesterségeket egy üveges és egy szappanos képviselte.

7 A házalókról Kóhn Dávid a következőt írta: „A vári zsidók kenyérkeresete túlnyomó részben, sőt mondhatni kizárólag, a házalás volt. Városról városra, faluról falura, pusztáról pusztára, közel és messze földre jártak, persze gyalog, házalni, amikor is tollat, nyersbőrt, gyapjút, rongyot szedtek, de péntek délutánra, lett légyen forróság vagy hideg, eső vagy hó, mindig hazajöttek, és a szombatot szigorúan megtartották."

8 A házalás, a kereskedelem mindenesetre megteremtette a későbbi előrelépéshez szükséges tőkét. Néhány évtized múltán az 1848-ban összeírt gyulavári családok közül többet is a Reisnereket, a Czinczárokat, a Kóhnokat, a ^Xèrtheimeket - a vagyonos és befolyásos gyulai famíliák között találunk. A gyulavári zsidó családok Gyulára költözésére 1848 és 1855 között került sor. Az 1840. évi XXIX. tc. már korábban megnyitotta a zsidók előtt a városokba való betelepedés lehetőségét, 1848 után a lehetőséggel mind többen éltek. Kóhn Hermann az 1850-es évek elején már Gyulán lehetett, mert egyike volt a hitközség megalapítóinak. A hitközség jegyzőkönyvének első feljegyzése pedig 1852-ből való, a megalakulás valamivel korábban ment végbe.

9 Gyulán a református újvárosi részben telepedett meg, s 1854-ben e városrészben nyitotta meg üzletét.

10 A puritán szellemű, ugyanakkor jó humorú, kedélyes kereskedő népszerű lett az újvárosi részen, s hogy az üzlet jól ment, arra abból is következtethetünk, hogy a kereskedés előteremtette azt a nem kis összeget, ami 11 felnőtt kort megélt gyermek felneveléséhez, iskoláztatásához és kiházasításához kellett. Hogy a gyulai izraelita közösség tekintélyes tagjai közé tartozott, azt jelzi az a tény, hogy - kurátorként, templomatyaként - több cikluson keresztül tagja volt a hitközség elöljáróságának.

11 Kóhn Hermann mint kereskedő egzisztenciát teremtett övéinek, 48-as honvéd volta pedig maga és családja új identitásának legfontosabb elemére utal. A megmaradt források a részletekről csak annyit árulnak el, hogy honvédként harcolt, és egy nevezetes ütközetben, a branyiszkóí áttörés során, 1849. február 5-én meg is sebesült.

12 A szabadságharcban való részvétel ténye a későbbiekben különleges fontosságúvá vált. A kiegyezés után a magyar társadalom számára a forradalom és a szabadságharc lett a legerősebb legitimációs forrás. A honvédő harcban való részvétel azonosulást jelentett és jelképezett mind7 Uo. 8 Kóhn Dávid: Vári, középkori zsidó hitközség. In: Uő.: Hatvan év múltán. Gyula, 1936. 207. p. 9 Brody Samu: Emlékezések. Gyula, 1903. 21. p. 10 Kóhn Hermann. Békés, 1907. jan. 20. 11 Brody Samu i. m. 25-26. p. A gyulai zsidóság az 1868-1869-ben megtartott izraelita egyetemes gyűlés után a kongresszusi, vagyis neológ elveket fogadta el. 1876-ban kivált a hitközségből egy csoport, amely megalapította az ortodox közösséget. Kóhn Hermann tagja volt ennek az 1884-ig működött, majd a neológ hitközségbe visszatérő ortodox közösségnek. 12 Kóhn Hermann i. m.