Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)
Arcélek a múltból
Báró Wenckheim Béla 1 Báró Wènckheim Béla emlékezetét Békés vármegye közönsége nemcsak hű kegyeletében őrizte meg, hanem az eredetileg a gyulai népkerti csarnok előtti fülkében álló, pár évvel ezelőtt a Békésmegyei Takarékpénztár elé helyezett művészi kivitelű mellszobrával láthatóan is megörökítette. Most, amidőn Darányi Ignác földművelésügyi miniszter kegyeletes figyelme Wénckheim Bélát a kisbéri kincstári birtokon is szoborban örökítette meg, a múlt századi Békés vármegye legkiválóbb fiának emlékezete újólag aktuálissá vált - és kedves hivatásunkká tette, hogy ezen emlékezetnek újra kegyelettel adózzunk. BáróWénckheim Béla 1811. február 1 [6]-án született. Az eleven eszű ifjú tizenhat éves korában már elvégezte a jogot - az akkori időkben ez is lehetséges volt. Tizenhetedik évében patvarista, a tizennyolcadikban jurátus volt, tizenkilenc éves korában pedig ügyvédi oklevéllel bírt. 1831-ben Békés vármegye aljegyzőjévé, a következő évben pedig táblabírájává lett. 1833-ban beutazta Nyugat-Európát, és hazajőve Békés vármegyét nagy hévvel karolta fel. Békés vármegyében nem volt az akkori időben semmi önérzet, semmi független elem. A kormányhatalom törvénytelen rendeleteit feltétlen engedelmességgel fogadták a rendek. Azoknak végrehajtása ellen a vármegyénél senki sem merészelt felszólalni. Legszembetűnőbben nyilatkozott meg e szolgai szellem 1822-ben, amidőn Ferenc császár önkényesen elrendelte, hogy az addig váltópénzjegyekkel fizetett adó ezentúl ezüstpénzben, azaz harmadfélszer nagyobb összegben fizetendő. Emiatt az ország valamennyi vármegyéje felszólalt, és a végrehajtást törvényes alapon megtagadta. Ezzel szemben - a történetíró megörökítette - Békés vármegye rendéi nemcsak, hogy készséggel hajtották végre a rendeletet, hanem még köszönetet is mondottak érette. Báró Wènckheim Béla érdeme, hogy a hallatlanul és példátlanul aulikus hangulat Békés vármegyében megváltozott. A liberális pártnak első és döntő győzelme 1837-ben volt, amidőn Nóvák Antal és báró Wenckheim Béla választatott meg alispánná. E pillanattól kezdve Békés vármegye az aulikusokra nézve teljesen elveszett. Károlyi György grófnak, a köztiszteletben álló gróf Almásy Dénesné Károlyi Ella grófnőnk nagyatyjának, 1842-es gyönyörű főispáni installációján - amelyhez fogható az egész országban nem volt, sem azelőtt, sem azóta - báró Wenckheim Béla volt a bandérium vezetője. Gyulán volt akkor húsz vármegye nemességének színe-java, sVvènckheim Béla oly nagy szenzációt idézett elő szép alakjával, díszes öltözetével és azon lelkes beszédével, mellyel a Békés megyei hölgyek zászlaját - vármegyeházunk termének ma is legnagyobb ékességét átnyújtá az új főispánnak, hogy az éveken keresztül közbeszéd tárgyát képezte. Báró Wenckheim Béla mint másodalispán a törvényszék elnökségét vitte két esztendőn át, nagy tapintattal és törvényismerettel. 1839-ben nagy lelkese1 Wenckheim Béla újabb kutatásokra alapozott, Kóhn Dávid adatait több ponton felülíró portréja: Héjjá Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája i. m. 217-220. p.
