Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)
Történetek, krónikák, legendák
A mai külterülethez ez idő szerint a következő határrészek, illetve dűlők tartatnak: Ökörjárás, Bánomkert, Oláhrét, Remete, Nagyfenék, Szeregyháza, Aranyág,Törökzug, Bicére, Siórét, Pejrét, Kálvária, Sándorhegy, Szentbenedek, Szabadka, Józsefbenedek, Szlányi, Farkashalom, Kispél, Eperjes. Vegyük ezeket sorra. Ökörjárás. A Miklósváros végén, jobbra és balra a Fehér-Körös felé eső rész. Magában foglalja az út jobb oldalán levő Kallós-kertet, a város tulajdonát képező szegények földjét a köztisztasági teleppel. Nevét onnan kapta, hogy tagosítás előtt a lakosság ökörcsordái legeltek itt. A rajta levő házak száma 65. Bánomkert. Három évtizeddel ezelőtt Gyulaváriból szakították ki és csatolták Gyulához. A kis kiterjedésű rész szőlőkből áll. Házai száma 10. Oláhrét. Az 1855. évi árvízig megszakítás nélküli összefüggésben volt az Ökörjárással. Most az 1855-1857. évben ásott új Fehér-Körös-meder választja el tőle. A Pikó nevű városgazda idejében a vadvíz elleni védekezésből ásott ún. Pikó-sáncig terjedő részét Bánomnak nevezik. Ennek az elnevezésnek a magyarázata a szájhagyomány szerint a következő: a zsellérség nagy része a közös legelő megszűnte után kárpótlásképpen ott kapta egyenként 2900 négyszögöl nagyságú járandósát. A hagyomány szerint a járandókat felmérő, tréfás kedvű mérnök azt mondotta az érdekelteknek: No, szegények, ezután jobban lesztek szegények! Ezt egyformán lehetett kedvezően és kedvezőtlenül is értelmezni. A zsellérnép kedvezőtlenül értelmezte és földjét Bánomnak nevezte el. Pedig nem túlságosan vizes esztendőkben, amikor fakadó víz nem borítja el, a határ legjobban termő részének mondható. A Pikó-sáncon túl a Fehér-Körösig terjedő rész, mely a sitkai erdőt is magában foglalja, tulajdonképpen az eredeti Oláhrét, melyről aztán az egész dűlőt elnevezték. Ezeket a földeket többnyire fertályföldeknek osztották ki. A közepén a múlt század végéig a középkori és törökvilág alatti mocsaras Sarkaditó maradványaként nádasok voltak. Néhány évtized óta azonban már itt is szántóföldek vannak, sőt sok ház épült már e részén is. Az Oláhrét tartozéka a Lugos-erdő is, melyben évszázadunk elején az első vidéki tüdőbeteg szanatórium épült, mely József főherceg nevét viseli. A határnak erről a részéről Gyulai Pál, a híres kritikus azt a kijelentést tette itt-tartózkodásakor, hogy ez az Alföld leggyönyörűbb tájképe. A házak száma 89. Remete. A Fekete-Körösön túl a Sarkadi út bal oldalán a remetei hídig terjedő részt hívják ma így. Régebben Áendás volt a neve, mégpedig azért, mert a múlt század első felében az uradalmi mészárszék mindenkori bérlője (árendása) ezen a földön legeltette a levágás alá kerülő jószágot. A tagosítás után - a remetei hídtól a Szanazugig terjedő, fertályföldekül kiosztott keskeny sáv kivételével - az uradalom házi kezelésébe került, majd táblákra osztva bérlet útján értékesítették. Végül ezelőtt harminc évvel 3 holdas parcellákban osztották ki. Azóta viseli újra a történelmi Remete nevet annak emlékére, hogy ott a XVI. század derekáig, a török világ előtt a Remeteháza nevű község állott. Ez a parcellázás volt - amint azt a Földművelésügyi Minisztérium évkönyve megállapította - a magyarországi földosztások között a legszociálisabb. A földek végén levő két Körös folyó ezt a területet tenné öntözésre és bolgárkertészet berendezésére legalkalmasabbnak.
