Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)
Történetek, krónikák, legendák
A „Vad" utca Igen sokan - jóhiszeműleg - abban a meggyőződésben vannak, hogy ez a név a Gyula városa történetében szereplő állítólagos Vad nevű tekintélyes család megörökítése lenne. Szó sincs róla. Amikor Németgyula önálló város volt, külön elöljárósággal, önálló közigazgatással (ami a múlt század ötvenes éveinek végéig tartott, amikor Magyargyula s Németgyula egyesültek), Németgyula utcáinak csak német nevük volt. Ezek között a mai Jókai utcából nyíló is, amelynek a neve „ Vfälde Gasse" volt. Erre az elnevezésre az adott okot, hogy a rövid utcában ilyen nevű embereknek volt a házuk: W)lf, Fuchs, Beer, Löw, valamennyi vadállati név, és ezért keresztelték „TOde Gasse"-nak; amikor pedig az utcák magyar nevet kaptak, lett betű szerint lefordítva: „Vad" utcára. Ma már vadállat nevét viselő lakos egy sincs benne. „Anfang" A Tej szövetkezet épülete ez. Régi emberek és asszonyok, akik gyermekkoruk óta ilyennek ismerték, még ma is azt mondják, hogy az „Anfang"-ba viszik a tejet. A valóság az, hogy a múlt század első felében egy Franz Anfang nevű kocsmáros bérelte évtizedeken át ezt az uradalmi regáléhoz tartozott Arany Sas nevű korcsmát, amelynek ebbeli kiugró címerére az öreg emberek bizonyára még emlékeznek. A jó Franz Anfang idestova száz esztendeje porlik a földben, de akik utána következtek korcsmárosok, hívták légyen őket Danknak, Zielbauernek, Gyeláknak stb., nem változtathatták meg nevét. Akárki légyen a bérlője, a vendégek hozzájuk csak az „Anfang"-ba mentek, az „Anfang"-ban mulattak, sőt a báli meghívók is nem az Arany Sasba, hanem az „Anfang"-ba invitálták a publikumot. A regálé megvételével az épület a város tulajdonába jutott; a város adta oda a Tejszövetkezetnek, de az „Anfang" mind e mai napig „Anfang" maradt. „Horecs" Az uradalom, mint regáletulajdonos, a múlt század első felében házilag kezelte a jelentékeny jövedelmet adó italmérési jogot. Egy fél esztendőn át, jobban mondva Szent Mihálytól Szent György napjáig a város lakosságának volt joga saját termésű borának kimérésére. Ezt a szabadalmat „Kántor korcsmádnak hívták. Ezen kívül azonban bort, sört, pálinkát csak az uradalom volt jogosítva kimérni. Persze, hogy az uradalom eme monopóliumát sokan próbálták csorbítani. Ezek a sokan „kurtás"-oknak neveztettek. Az uradalom, hogy a kurtások okozta visszaélések ellen védekezzék, a múlt század első felében egy „Horecs" nevű cseh embert alkalmazott a kurtások ellenőrzésére. Cseh embert, mert helybeliben nem bízott, aminthogy nem is bízhatott meg a népszerűnek éppen nem mondható, „kontrabont" megejtésére. (Kontrabontnak nevezték ugyanis a jogtalanul kimért szeszes ital elkobzását, ami nem történt ellenállás nélkül.) Ez a Horecs nevű cseh ember volt az első, aki a kontrabontolást megejtette, és mondani sem kell, nem örvendett közkedveltségnek. Mikor az uradalom az italmérési egyedárusítási jogot „árendás"-nak adta bérbe, az árendás is tartott szimatolót, mégpedig a hatályosabb ellenőrzésre s kontrabontolásra
