Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Történetek, krónikák, legendák

gekben és határrészekben, ahol a parcellázások megtörténtek., a föld nélkül szűkölködő zsellérek, mezőgazdasági munkások és napszámosok keresete részint csökkent, részint egészben megszűnt, megélhetésük pedig valósággal problematikussá vált. Sokévi tapasztalat bizonyítja ugyanis, hogy a feldarabolt uradalmi földeken az új birtokosok - tisztelet a kevés kivételnek - részint tudatlanságból, részint kényelemszeretetből, részint jószág- és tőkehiányból, nem elsősorban pedig a magas vételárakból folyó óriási kötelezettségekből eredő kényszerűség miatt, valóságos rablógazdálkodást űztek és űznek. Ismerek birtokokat, amelyek a parcellázás előtt 5-től 7-ig terjedő vetésforgóra voltak berendezve, míg mostani gazdáik kétszer egymásután búzával, egyszer tengerivel és kétszer újra búzával zsarolják. Hogy az ilyen gazdálkodási metódus és ebből származó talajkimerülés rövid néhány év múltán a mostani tulajdonosokat katasztrófába fogja sodorni, arról nem is beszélek, csupán annak a bizonyítására említem meg, hogy ez a gazdálkodási rendszer megfosztotta a mezőgazdasági munkásokat a föld eldarabolása előtti sokféle keresetük nagy részétől, úgyhogy ezek a mezőgazdasági munkások sokkal válságosabb helyzetbe jutottak, mint azelőtt voltak. így a parcellázott nagybirtokok vidékén az elégületlenség, továbbá az eme elégületlenségből fakadó panaszok, keserűségek és a nyomukba lépő agrárszociális zavarok erősebbek, mint valaha voltak. Korossy Camilló kapitányról szóló visszaemlékezésem legerősebb tanúbizonysága annak, hogy a 4300 holdnyi gerendási Apponyi-földbirtok, amelyen a legintenzívebb és a legésszerűbb gazdálkodás folyt, elparcellázása után sokkal kevesebb munkásnak nyújt egzisztenciát és kenyeret, s eltekintettünk attól, hogy a föld mai hozadéka eltörpül az azelőttitől, ami nemzetgazdaságilag is mérlegelhetetlen nagy veszteség. A parcellázás csak akkor és annyiban kívánatos és üdvös, ha egyrészről a feldarabolt területeken az agrikultúra érdekeinek megfelelő, nemzetgazdaságilag kifogás alá nem eső okszerű gazdálkodás történik, másrészről pedig, ha a parcellázás következtében az érdekelt mezőgazdasági munkások és napszámosok is több keresethez, jobb helyzethez juthatnak, mint aminőben azelőtt voltak. A gróf Almásy Kálmánné tulajdonában volt, mintegy 1650 holdnyi remetei földbirtok parcellázása nemzetgazdasági s szociális szempontból valamennyi parcellázás között eddigelé a legüdvösebb volt - és marad még nagy időkön keresztül. Hogy ez így történhetett, abban hervadhatatlan nagy érdeme volt és marad a nemes szívű özvegynek, gróf Almásy Kálmánné Wmckheim Mária grófnőnek, akinek emlékét ez a parcellázás ércnél maradandóbban megörökíti. A boldogult nemes grófnő a remetei uradalmat édesatyjától örökölte. Evek hosszú során át házilag kezelte, mindaddig, míg 1876-ban az uradalmat árvíz nem borította el, mely katasztrofális károkat okozott, nemcsak a termést, hanem az épületeket is megsemmisítvén, úgyhogy a birtok rekonstruálása aránytalan nagy költséget okozott volna. Ez okból a birtokot először egy embernek adta ki, aki azonban anyagilag szintén képtelen volt a kellő befektetéseket megtenni, s a bérlettől annak lejárta előtt kénytelen volt visszalépni. Ekkor a grófnő 50-60 holdnyi kisebb területekben értékesítette bérletileg a földet, azt három