Bielek Gábor - Jároli József: Keresztnévadási szokások a gyulai katolikusok körében a XVIII–XIX. században – Gyulai füzetek 13. (Gyula, 2004)

I. Keresztnévadási szokások a XVIII. században - 1. Gyula a XVIII. században

/. Keresztnévadási szokások a XVIII. században 1. Gyula a XVIII. században Gyula 1695 januárjában szabadult fel a török uralom alól,

1 majd 1705ben a várat ostromló kuruc seregek ostroma folytán úgyszólván teljesen elpusztult.

2 Lakói a török alóli felszabadító háború és a Rákóczi szabadságharc említett eseménye miatt kénytelenek voltak elmenekülni. A szatmári békekötés után néhány évvel, 1715-ből vannak adatok a polgári lakosság megjelenéséről.

3 1715 tavaszán Deák János licenciátus vezetésével közel 20 katolikus család telepszik meg Gyulán a királyi kamara engedélyével.

4 Az új telepesek pontos származási helyét nem ismerjük. A történeti irodalom Nógrád megyéből, Pest megye északi részéből, közelebbről Jászberény, Nagykáta, Új szász, Zagyvarékas, Hatvan környékéről származónak mutatja be őket.

5 Gyulára költözésüknek volt egy fontos szakrális néprajzi vonatkozása is. Deák János, licenciátusként egy pap nélkül maradt egyházközség lelki gondozását látta el valahol a Tiszántúlon, a helység nevét nem ismerik a forrásaink. A korabeli vallásos irodalomból ismerhette Gyulát, mint a középkor híres Nádi Boldogasszony búcsújáróhelyét, amely a török hódoltság alatt elenyészett.

6 E régi kegyhelyhez való vonzódás is motiválhatta tehát, hogy a megfogyatkozott népességű Alföld kedvező lehetőségeket biztosító helységei közül miért éppen Gyulát választották. (A Mária-tisztelet ma is látható emléke többek között az 1775-1779 között épült nagytemplomnak a Boldogságos Szüzet, a templom védőszentjét ábrázoló barokk oltárképe

7

) Az 1715-ben beköltözött családokat a környező megyékből is követték újabbak, akik közül többen esetleg már korábban is lakhattak Gyulán, csak a háborús időkben húzódtak védettebb helységekbe. (A református és a görögkeleti vallású családok betelepülésével ez esetben nem tudunk foglalkozni. Scherer Ferenc az 1722. évi Rosenfeld felmérés alapján kb. 160 családra teszi a város lakosságát, ebből kb. 90 katolikus, 40 református, 30 görögkeleti.

8

) Az újratelepülő megye etnikai összetételét jelentősen befolyásolta, hogy a kamara birtokában levő Békés megye csaknem egész területét 1723-ban királyi adományként Harruckern János György kapta meg.

9 Az új földesúr számára a birtokán élő jobbágyok szolgáltatásai jelentették a jövedelmet, ezért érdeke volt, hogy a megcsappant népességű, vagy időlegesen lakatlan helységek benépesüljenek. Ezért elősegítette, hogy Bihar, Heves megyékből, a Felvidékről jobbágycsaládok költözzenek Békés megyei birtokaira, így Gyulára is. Amikor a magyar lakosok belső vándormozgalma útján már nem lehetett munkáskezeket biztosítani, Harruckern is élt az 1723. évi 103.,tc. adta lehetőséggel, amely megenged-