Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Hol volt „Julamonustra” és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei
hámtól és Jánostól) követelték a leánynegyedet, mégpedig az összes családi vagyon negyedének a negyedét. A nemzetségi tag halála után az oldalági örökösök is (Algériai Dénes két fia) részesedtek annak javaiból. Ebből nem következik az, hogy Csolti I. Ábrahám és Algériai Dénes egy apától származna, hanem csak az, hogy egy valamikori közös őstől. 56 A csolti ág birtokairól:VR 269., Fejér György: i.m.V/l.köt. 156. ésIX/3. köt. 352., BO I. 20-23., Karácsonyi: Békésvm tört. II. köt. 68-69., 102-103. és 214. III. köt. 9-10., Márki: i. m. 227., Csánky Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Bp. 1890. I. köt. 737-738. 57 SRH I. köt. 378. és Képes Krónika (Ford. Bellus Ibolya, jegyz. Kristó Gyula) Bp. 1986. 108. 58 SRH I. köt. 430. és Képes Krónika. 183. 59 III. Béla emlékezete. Vál., ford., bev. és jegyz. Kristó Gyula és Makk Ferenc. Bp. 1981. 16. és 64. 60 Karácsonyi: A magyar nemzetségek a XIV század közepéig. 401. és 403. 61 VR 160., 210. és 239. Karácsonyi (Békésvm. tört. I. köt. 178.) és Bunyitay ezt a Kórógyot összekeveri a Bihar megyei Kóróggyal. (Lásd még a 71. jegyzetet.) 62 >Xénzel Gusztáv: i. rn.VI. köt. 530-532. Vö. még: TF III. köt. 409-410. 63 Hazai okmánytár VI. köt. 60. (Ebben tévesen 1251. nov. 10. szerepel dátumként.) Vö.: TFIII. köt. 519-521. 64 VCénzel Gusztáv: i. m. XII. köt. 574-576. Az oklevél fordítása: BHT40-4l.Vö.: Karácsonyi: A magyar nemzetségek a XIV század közepéig. 402. 65 AzÁbránfiakról és birtokaikról: BO I. 20-23., 31-33., 84-85., 135-137., BO II. 11-14. Karácsonyi: Békésvm. tört. I. köt. 217-219. II. köt. 50-51., 69., 89-90., 108., 123-125., 207., 226., 229-230., 336-338. III. köt. 9-16., BHT50-53., Csánky D.: i. m. I. köt. 782. Vésztő története. 112-117. és Békéscsaba története.! köt. 171-172., 179., 180-183., 192-196., 201-204. 66 Bunyitay: i. m. II. köt. 427-428. Borsa Kopasszal külön tanulmányban is foglalkozott: Kopasz nádor. Életrajz a XIII-XIV századból - Századok. 1888. 15-32. és 129-155. A két oklevél kiadásáról lásd a 2. jegyzetet. 67 Engel Pál: Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen (13101323) - Századok. 1988. 1-2., 89-146. Természetesen Bunyitayhoz hasonlóan Engel is a Gyulával azonosított Gyulamonostorát tartja a királylátogatás színhelyének, nemcsak az oklevélről írva, hanem az 1310-1323. évek kronológiájánál és I. Károly 1310-1323 közötti itineráriumának rekonstruálásánál is. Az idézett oklevelet közli: Fejér György: i. m. VIII/1. köt. 497-499. és Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. I-VL köt. Hermanstadt-KölnNXfen-Bukarest, 1892-1981. 1. köt. 310-311., valamint Anjou-kori oklevéltár. Szerk. Kristó Gyula. Bp.-Szeged, 1994. III. köt. (1311-1314). 548. sz. A politikai helyzetről, a Borsákról és a Kánokról lásd még különösen Kristó Gyula műveit: BHT41-42., A feudális széttagolódás Magyarországon. Bp. 1979. 139-213., Kán László és Erdély - Valóság. 1978/11. 83-96. (Újra kiadva: Tanulmányok az Árpád-korról. Bp. 1983. 269-312.) 68 Karácsonyi: Békésvm. tört. II. köt. 123. 69 Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp. 1980. „Gerla", „Gerlachfalvi-csúcs" és „Szamosújvár" (Gerlahida) címszavak. 70 Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája. Deés, 1903. VI. köt. 138. A szóvégi „h" elnémulása fiatalabb jelenség lehet, noha van rá példa a XIV század végéről, állapítják meg a nyelvtörténészek: Bárczi G.-Benkő L.-Berrár J.: i. m. 118. 71 Bunyitay: i. m. I. köt. 24-26. Vö. még: OrtvayTivadar: Magyarország egyházi földleírása a XIV század elején a pápai tized jegyzékek alapján feltüntetve. Bp. 1892. II. köt. 500-501. A mohácsi csatában elesett „vasgyomrú" Kórógyi Péter kapcsán Istvánffy Miklós ír a Kórógyiak nemzetségéről: Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV Köln, 1622. 131. 58
