Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Bél Mátyás és Békés vármegye felfedezése
földrajzi és topográfiai irodalom bemutatására térünk át a XVIII. század elejétől a XIX. század végéig. Ez a két összetartozó tanulmány első változatában a megyeleírás magyar fordításának kiadásához készült kísérő tanulmány I és V részeként jelent meg. (Bél Mátyás: Békés vármegye leírása. Ford. Pánczél B. és P. Szalay E. Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. Gyula, 1993.) Bél Mátyás munkásságának vázolásához (amelyben természetesen nagyrészt a reá vonatkozó irodalom adatait foglaljuk Össze, de néhány ponton új eredményt is hozunk) sokat meríthettünk Haan Lajos kéziratos anyagából. A Békés Megyei Könyvtár kézirattárában ugyanis megtaláltuk a Bél-életrajz írásához Haan által összegyűjtött forrásmunkák egy részét (RK 16 jelzetű kötet), így Haan Bélről írt életrajzát összevethettük e forrásokkal. Az utóbbiak között szerepel Bél egyik részletes, még életében íródott életrajza (egyes adatai Bél közvetlen környezetéből vagy tőle magától származhatnak), amely Johann Jakob Brucker német tudomány- és filozófiatörténész tudóslexikonában jelent meg. (Pinacotheca, oder Bildersaal der jetzt lebenden Gelehrten. V 3. Augsburg. 1746.). Brucker életrajza alapján megkérdőjelezzük a Haannál és nyomában másoknál is szereplő állításokat egy Bél által készített földrajzi kompendiummal kapcsolatban. Egy másik forrásként felhasznált német munka Ernst Ludwig Rathlef (Rathloff) lexikona elsősorban a korabeli külföldi folyóirat-irodalom ismeretében ad képet Bél életéről és műveiről. (Geschichte jetzt lebender Gelehrten. Celle, 1740-1748. VII. rész.) Ezenkívül Bél Mátyás levelezéséből másolt le Haan egy kisebb gyűjteményt. (A levelek a Prónayak, a Radvánszkyak, a Zayak levéltáraiból és a Ráday-levéltárból, a hallei egyetem magyar levéltárából és könyvtárából, a pozsonyi ev. liceum, valamint a budai Helytartótanács levéltárából származnak.) A lemásolt levelezés egy részét Haan felhasználta Bél életrajzában, de korántsem aknázta ki egészen. Bennünket elsősorban a Prodromus keletkezési körülményeiről tájékoztató levélrészletek érdekeltek, mivel e rövid fejezetbe csak néhány fontos adatot, idézetet építhettünk be. A továbbiakban a Haan által lemásolt Bél-levelezésre a jegyzetekben H.m. rövidítés utal. Az előbbi másolatokon kívül a következő alapvető munkákból merítettük a legtöbb adatot: Haan Lajos: Bél Mátyás. Bp. 1879. Markusovszky Sámuel: A pozsonyi ág. hitv. evang. lyceum története. Pozsony, 1896. A Tárnái Andor által írt fejezetek: A magyar irodalom története 1600-tól 1772-ig. Szerk. Klaniczay Tibor. Bp. 1964. 447-471. Ugyanő írt bevezetőt a Bél műveiből vett válogatáshoz: Hungáriából Magyarország felé. Bp. 1984. 7-33. ^Céllmann Imre válogatása Bél müveiből Magyarország népeinek élete 1730 táján címmel (Bp. 1984.) és ehhez írott bevezetője. Ezenkívül tanulmánya: Bél Mátyás -TSZ 1979. 2. sz. 381-391. Kosáry Domokos monográfiája szinte minden tárgyalt kérdéshez hasznosítható volt: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Bp. 1983. Végül nagy segítség volt Szelestei N. László munkája: Bél Mátyás kéziratos hagyatékának katalógusa. Bp. 1984. 3 Notitia Hungáriáé novae historico geographica... I-IV k. Bécs, 1735-1742. Az V kötet néhány példányban, évszám nélkül jelent meg Mosón vármegye leírásával. 4 Statistik des Königreichs Ungern. Pest, 1798. 19. 5 Brucker: i. m. 6 A nyelvtanulás célja, valamint nevelői működése is hozzájárult ehhez, Veszprémből ugyanis ilyen minőségben ment Pápára. Bél magyarországi és hallei tanulmányairól Brucker számol be igen részletesen. 7 A pietizmusról: Hartmut Lehmann: Der Pietismus im alten Reich - Historische Zeitschrift. 1972. 1. 58-95., Max\ííéber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Bp. 1982. 182-205. Magyar viszonylatban: Payr Sándor: Magyar pietistak a XVIII. században. Bp. 1898., Szentiványi Béla: A pietizmus Magyarországon-Századok. 1935.1-38,157-180, 322-332,414-427., Kosáry D.: Bél Mátyás helye a művelődés történetében (In: A történelem veszedelmei. Bp. 1987. 63-87.) 8 Egy bizonyos Mihály deákot Arisztotelész tanulmányozásáról lebeszélő levelét Tarnai idézi: Hungáriából Magyarország felé. 11. 9 Radvánszky Jánosnak. Pozsony, 1717, augusztus 8. (H.m.) Az említett értekezés címe: De officio hominis et civis iuxta legem naturalem libri duo. 1673. 172
