Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Gyula mezőváros topográfiájának kérdései (XIV—XVIII. század)

jából (leszámítva ugyanis a később létesült Csapó utcát és Fölszer falut) öt utca egyáltalán nem szerepel a két cenzusjegyzékben, mivel lakosaik nem a gyulai uradalomhoz tartoztak, hanem mások birtokrészei és jobbágyai voltak bennük.

50 Alapjában elfogadjuk Karácsonyi és Scherer eljárását, akik az 1527-ben kimaradt öt utca lakosainak, illetve a város összlakosságának létszámára az összeírt nyolc utca átlagos lélekszáma után következtettek.

51 Mivel azonban az öt utca jobbágyainak jogi helyzete más volt, mint a lakosság többségéé, és nem feltétlenül élvezték ugyanazon kiváltságokat, ezeknek az utcáknak egy része talán az alacsonyabb lélekszámúak közé tartozott. Az 1525. évben összeírt hét utca (a Halász nélkül) 39 fős és az 1527-ben összeírt nyolc utca 45,5 fős átlagos lélekszámát ezért korrekcióként egyharmad résszel csökkentjük, és így 26, illetve 30,5 fővel számolunk. (Az összeírt utcák közül ennél csak a Bojtorján lakóinak száma volt néhány fővel alacsonyabb.) 1525-ben a kimaradt 6 utcában 156 háztartás lehetett, s ezt beszámítva a város 13 utcájában 430. 1527-ben a kimaradt 5 utcában 153, az egész városban pedig 517 háztartást kapunk. A mezővárosi zsellérség a XV-XVL század fordulóján az adózók számának mintegy 2530%-át tehette ki.

52 Ezt is bekalkulálva a két említett évben végül is 538, illetve 646 háztartás az eredmény. Ebből a hagyományos - bár valószínűleg túl alacsony - ötös szorzóval számolva kaphatjuk meg a hozzávetőleges lélekszámot. Feltűnő, hogy az összeírt háztartásfők száma mindössze két év elteltével jelentősen emelkedett. Ne feledjük, hogy idő közben történt a tragikus mohácsi csatavesztés, s az ez által kiváltott menekülési hullám is megnövelhette a városba betelepülők számát.

53 Ettől kezdve Gyula népességének növekedéséhez az is hozzájárulhatott, hogy 1552-ig viszonylag biztonságos helynek számíthatott. Az 1525. évi összeírás tehát még inkább a korábbi állapotokat mutatja, míg az 1527. évi a következő évtizedekben kibontakozó fejlődést vetíti előre. Az bizonyos, hogy Gyula a XVI. század első felében az ország 10-12 legnagyobb mezővárosa közé tartozott, az uradalom két másik mezővárosát, Békést és Simándot pedig messze maga mögött hagyta.

54 Az összeírások különböző jellege, az összeírásokból kimaradt utcák és lakosok eltérő aránya miatt sok nehézségbe ütközik az összehasonlítás más településekkel. Szeged szabad királyi város 1522. évi igen részletes tizedjegyzéke 32 utcában 1644 családot írt össze. (Igaz, a település a városképet tekintve még korántsem volt egységes és összefüggő.) Ennek alapján 7-8 ezer lakossal számolnak.

55 Az 1525. évi cenzusjegyzék hozzávetőleg 2700 főt számláló és akkor 13 utcából álló Gyulájánál Szeged lakossága 2,5-3-szor volt nagyobb. Debrecennek a XVI. század első felében mintegy 22 utcáját ismerjük. E Váradnál közel háromszor nagyobb mezővárosban 1552-ben 1216 portát írtak össze, és így legalább tízezer fő körüli népességgel lehet számolni.

56 Ezzel Gyula 1527. évi 364-ről 517-re kiegészített portaszámát (a zsellérséget itt nem számítva) lehet szembeállítani. Számításunk szerint Gyula népessége akkor már 3000 fölé emelkedett. 1552 körül viszont már 15 utcával és a népesség további gyarapo81