Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Gyula mezőváros topográfiájának kérdései (XIV—XVIII. század)

Különösen az északi városrésznél látszik, hogy az először megrajzolt utcák és épületek túl nagy területet foglalnak el: a ferences templom és kolostor utcájáig (Barát utca) jutva már a városrész kétharmadát megtöltik, pedig a valóságban, illetve helyes arányban rajzolva csak az egyharmadát foglalhatnák el. Ennek következménye, hogy a Barát utcáig terjedő rész képe lehet nagyjából valósághű, de az ettől keletre eső rész már kevésbé, mivel lehetetlenül kis területre van összeszorítva. Ezt mutatja például az is, hogy a Barátok hídja mellé került egész közelre a Malom híd, pedig valójában valamivel nagyobb távolságot kellett volna hagyni köztük, mint ami a Barátok hídja és a Templom híd között van. Nagyjából hasonló a helyzet a középső szigetnél is: a Barátok hídjáig, illetve a mészárszék épületéig megrajzolt nyugati rész képe lehet nagyjából valósághű, a Szent Elek-kápolna és az ispotály körüli keleti fele e városrésznek viszont aránytalanul kis helyre van összeszorítva. Ha a várból elindulunk a városba, mint egykor az összeírok, a vár felőli oldalon a vár védelmének érdekében egy nagyobb, szabadon hagyott térséget és egy árkot találunk. Balra a Fehér-Körösön átívelő Vár hidat és a folyó túloldalán a lőpormalmot („Bulfermül") látjuk. Tovább haladva elérjük az összeírásokban mindig elsőként szereplő Nagy utcát (1515-1567). Ez az egyetlen olyan utcanév, amely a megfelelő helyen újra felbukkan a XIX. század közepe táján, vagyis akkor, amikor már szerepelnek a város térképén az utcanevek. Ráadásul egy 1851-ben készült utcanévjegyzék is a Nagy utcával kezdi a város utcáinak felsorolását.

29 1515-ben a Körös réve mellett volt egy Nagy utcai ház,

30 tehát a Nagy utca a Fehér-Körös jobb partján húzódott a Vár hídtól nagyjából a Szent Elek-kápolnáig. Tekintélyes utca volt, ahol a XVI. század elején a városban élő nemesek, nemesített polgárok és általában az előkelő polgárok házai sorakoztak, az 1550-es években is több vagyonos kézműves lakott itt.

31 Mivel az ispotály és a Szent Elek-kápolna valójában nem pontosan a sziget közepén, hanem délebbre, a mai katolikus templom helyén, a Harruckern téren állt, ezektől délkeletre további utca nem lehetett. Az ispotályt először 1523-ban említik a források,

32 de lehet, hogy még a XV században létesítették. A városi fejlődés egyik mutatójának számít, a városi szegénység jelentkezése tette szükségessé építését.

33 Egyháza, a Szent Elek-kápolna a zarándi városrész legjelentősebb egyháza volt, épülete meglehetősen nagynak látszik Zündt és Rosenfeld ábrázolásán egyaránt. (Érdekes, hogy Gyula testvérvárosának, Ditzingennek területén szintén két püspökség osztozott, de ott ennek megfelelően két plébániatemplom volt.)

34 A sziget közepén kelet-nyugati irányban nagy szabad terület húzódik végig, amelyet csak az említett kápolna és ispotály, valamint a mészárszék épülete szakít meg, az utcák vagy lakónegyedek pedig két oldalt sorakoznak. A Nagy utcától északra, a Szent Elek-kápolnától a vár irányában húzódó szabad terület volt a piac. (Lásd a 27. jegyzetet!) Karácsonyi csodálkozott, hogy közvetlenül az ispotály mellett áll a mészárszék. Ez azonban csak a rajz ismertetett aránytalanságai miatt van így. Ha azt nézzük, hogy a mészárszék a Barátok 78