Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Gyula mezőváros topográfiájának kérdései (XIV—XVIII. század)

Zündt szív formájú középső szigetének egész területe: a vártól indulva déli oldalát a Fehér-Körös határolta. Itt az első hídnak Vár híd („Schlosbrück") volt a neve., a másik híd elég távol, a városrész nyugati végén következett (ennek hiányzik a neve). A mai Németváros (Rosenfeldnél ez még lakatlan, kukoricás és dinnyéskertek foglalják el a helyét) végénél torkollott bele a folyó főágába a keresett mellékág. Ennek vonala innen visszafelé haladva a mai Németváros és a Törökzugi lakótelep között húzódott. A feltárt középkori plébániatemplom alatt kevéssel (itt volt a Templom híd) elhaladva érünk a mai Ferencesek teréhez, ahol a Barátok hídja („Münch Prück") volt. (A XIX. század elején a Németgyuláról Békés felé vezető út hídja volt itt.) Ezt a folyamágat a XIX. század elején Hajós útnak, később Holt-Körösnek vagy Kis-Körösnek nevezték. A Kis-Körös (vagy Holt-Körös) ismert vonala innen - miután a Népkertnél egy nagy beszögellést alkotott - az Árpád utcától északra, a belvároson át (a református templom és a városháza mögött) a vár irányába tartott. Nekünk azonban nem ezt az irányt kell követnünk, hanem azt a folyóágat (a városhoz északkelet felől érkező Hajós útét), amely a beszögellés után északkeleti irányba halad a törvényszéki palota épületéig, onnan az Újváros területén, az Erdélyi Sándor utcával párhuzamosan tovább, és itt elérünk ahhoz a hídhoz (a Mikes, Kerecsényi, Régi temető és aTomcsányi utcák találkozásánál), amelynek Zündt látképén a Malom híd („mül Prück") felel meg. (Rosenfeld térképén ez az a folyamág, amely az égtájak ábráját északról megkerüli. Nála a Békésre vivő út hídja áll itt, a XIX. század elején viszont ugyanezt az utat már Dobozi útként jelölik.) Zündt idejében azonban ez a mellékág a Népkertnél nem alkotott ilyen erős beszögellést (mert különben azt jelezte volna), hanem nagyjából egyenesen húzható meg vonala a Ferencesek terétől az Erdélyi Sándor utcához. Az említett Malom híd után érünk el a nagy mocsaras tóhoz, amelyet a XVI. században Sarkadi-tónak neveztek (a Fekete- és a Fehér-Körös között Sarkadtól Gyuláig terjedt), ez a várost keletről és északkeletről, a várat észak felől övezte. Bár a Sarkadi-tó a XVII. században már kezdett visszahúzódni innen, és ennek következtében a vár mellett (az északnyugati oldalán) szárazra került egy földterület, a folyóágakat követve megközelítőleg kirajzolódik a középső sziget vagy városrész keleti oldala is: a XIX. század eleji térképen a Malom híd után délkeletre haladunk a folyóágon, a Tomcsanyi utcával párhuzamosan. A Tomcsanyi utca végénél délre fordul a folyóág, s ezzel elértük a szív alakú sziget bemélyedő részét, amely a Károlyi és a Toronyi utca között húzódott. Innen indul egy újabb erőteljes kiszögellés vagy földnyelv, amely benyúlik a vár délnyugati oldala alá, és így a várból kivezető híd e földnyelv végéhez kapcsolódhatott. Ez a rész Rosenfeld alaprajzán látható a legjobban, de a várkapu a híddal akkorra már átkerült az olaszbástya másik oldalára, vagyis a vár északnyugati oldalára. Mivel Zündt ábrázolásán ezt a földnyelvet csak egy kis kiszögellés jelzi, a várat el kellett fordítania, hogy csatlakoztatni tudja a városhoz. Miután körüljártuk a középső szigetet, megállapíthatjuk, hogy területe nagyobb, 73