Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Hol volt „Julamonustra” és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei

hanem a város élén álló bíró és esküdtek joga a Gyulán tartani szokott „szabad"., azaz országos vásárokat és a szokásos hetipiacot („nundinas liberas et forum ibidem celebrari solitas et consuetum") felügyelni. Ez az első egyértelmű tanúság Gyula országos vásárairól,

215 bár tartásukra valószínűleg már Maróthi János megszerezte a szükséges királyi engedélyt. Corvin okleveléből az is nyilvánvaló, hogy Gyula önkormányzata, a bíró és az esküdtek bíráskodási jogai, vagyis az alapvető mezővárosi kiváltságok régebbi múltra vezethetők vissza, s itt már a korábbi szabadságok megerősítéséről és kibővítéséről van szó. A XV század második felétől kezdenek tehát szaporodni azok a források, amelyek alapján pontosabb képet lehet rajzolni a prosperáló mezőváros gazdasági és társadalmi viszonyairól, lakosai jogi helyzetéről. Mivel ezt kitűnően és számos új eredményt hozva végzik el Bácskai \era és Blazovich László írásai,

216 mi lezárhatjuk itt a vizsgálódást. Összegzésképpen még tekintsük át, hogy mely tényezők járultak hozzá Gyula kiemelkedéséhez a környező falvak sorából. Időben elsőként Gyula jelentős plébániatemplomáról szólnak az adatok, amelyet valószínűleg nemcsak búcsú idején látogattak több falu lakosai. A XIV század végétől a templom átépítései, bővítései is Gyula növekedését sejtetik. Később további egyházi intézmények is hozzájárultak a városi arculat formálódásához, mindenekelőtt a ferences templom és kolostor. A mezővárosi fejlődést elősegítette, hogy Gyula uradalomközpont lett, ahol földesúri kúria, majd vár épült, és így időről időre a földesúri székhely funkcióját is betöltötte. Meg kell azonban jegyezni, hogy a magánföldesuraknak csak a mezővárosi kategórián belüli fejlődés előmozdítása állott érdekükben (jogilag a lakosok jobbágyok maradtak), az már nem, hogy Gyula eggyel magasabb szintre, a szabad királyi városok sorába emelkedjen és kikerüljön joghatóságuk alól.

217 Ilyen értelemben Gyula sorsát kedvezőtlenül befolyásolta, hogy uralkodóink újra és újra eladományozták a gyulai uradalmat. Abban, hogy uradalomközpont lett és a XV század végére már a legvirágzóbb mezővárosok közé számított, Gyula kedvező földrajzi fekvése is szerepet játszott. Az uradalomnak, amely 1403-ban 43 birtokrészből állt, éppen a középpontjában helyezkedett el. A környező békési, zarándi és bihari vidékkel való kapcsolatot biztosították a vízi utak, a Fehér- és a Fekete-Körös, amelyeket Gyulánál a Sarkadi-tó kötött össze. A Körösökön akár Váradig is el lehetett jutni Gyuláról. A Gyula szempontjából fontos szárazföldi utakat meg tudjuk ugyan jelölni, de azt nem, hogy a XIV-XVII. században ezeket az utakat és forgalmukat illetően milyen változások, átrendeződések történtek. A XVI. századi források szerint a kereskedelmi utak közül az egyik Pestről vezetett Tiszavarsányon, Décsén és Mezőszentmiklóson át Gyulára. Innen Simándon keresztül Lippára vagy Aradra lehetett eljutni,

218 ahol a Maros mentén haladt Erdély felé egy főútvonal (illetve a Maroson folyt a szállítás), de Aradról és Lippáról dél felé,Temesvárra is vezetett út.

219 Mint már írtuk, a Csolt nemzetség Vata ágának szállásváltó útvonala Gerlától a Sebes-Körös mentén haladt 53