Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Hol volt „Julamonustra” és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei

kívül még egy, az utóbbihoz hozzáépített javadalmazott kápolnáról van tudomásunk a XVI. század elejéről. Ez a Nagyboldogasszony Mennybevitele-kápolna, amelyet István deák építtetett a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére.

203 A ferences vallásosság fókuszában az apostoli élet követése állt, a szegénység hangsúlyozásával. Az ő hatásukat ismerhetjük fel abban, hogy a várkápolnát az apostoloknak szentelték. Július 15-én ünnepelhette búcsúját, a középkori egyházban ugyanis e nap felelt meg az Apostolok oszlása ünnepnapjának. A lakás és a reprezentáció céljára szolgáló palota mellett a főúri családok általánosan igényt tartottak a várakban a magánkápolnára is, amely kiemelte hitéletüket a köznép vallási életének keretet adó egyházi szervezetből. A várkápolnát szintén használták temetkezőhelyként, a gyulai várkápolnában nyolc erősen megbolygatott állapotú sírt hozott felszínre a régészeti feltárás.

204 A ferencesek közreműködésével jöhetett létre és lelki vezetésükkel működhetett a beginák, azaz Szent Ferenc harmadrendjének közössége és szeretetháza a városban. Bár a források „moniales"-nak nevezik őket, nem voltak apácák, nem tettek fogadalmat és nem vonultak vissza a világtól, hanem közösen igyekeztek jámbor, keresztényi életet élni és karitatív feladatokat (pl. betegápolás) ellátni. A betegekről és szegényekről gondoskodó ispotály létesítése a mezővárosi fejlődés egyik biztos ismérve, mert a társadalmi differenciálódást, a szegénység problémájának megjelenését tükrözi.

205 Gyulán a plébános kezelésében álló ispotályhoz egy meglehetősen nagy méretű, Szent Eleknek szentelt kápolna csatlakozott. Edesszai Szent Elek élete hasonlatos Szent Ferencéhez abban, hogy ő is gazdag szülők gyermeke volt, mégis szegénységben, koldusként élte le életét. Betegek, koldusok, beginák és begárdok, zarándokok, vándordiákok védőszentje volt. Gyakran választották patrónusnak beteg és lelkileg elesett személyek ápolására alakult közösségek, vagyis pl. éppen az ispotályok.

206 A gyulai ispotályt először 1523-ban említik, így legfeljebb a XV század végére vagy második felére datálható a felállítása.

207 A Szent Móric-kápolna (Szentmóric faluban, amely Gyulába olvadt) egy lovagszent hagyományos abb jellegű tiszteletét jelzi, végül a Szent Miklós-kápolnának nem ismerjük sem pontos helyét, sem építési időpontját. E segítőszentet többek között kereskedők, kézművesek és diákok választhatták patrónusul. Meg kell jegyeznünk még, hogy a plébániatemplom átépítése nagyméretű, háromhajós gótikus egyházzá (belső hossza 50, szélessége 18,5 méter) bizonyosan a tárgyalt időszak után történt, feltehetőleg a XV század második felében vagy végén.

208 A XV század első felében tehát a felsorolt egyházak közül a plébániatemplom, a ferences rendház és templom, a Szent Móric-kápolna és a várkápolna létezésével számolhatunk bizonyosan. Gyula Maróthi Jánostól kapott engedélyt arra, hogy saját pecsétet használhasson, s ettől fogva 1566-ig változatlanul e pecséttel élt a település. A pecsét körirata szerint a lakosok Maróthi János bán gyulai polgárainak vallották magukat.

209 Karácsonyi a pecsét és felirata alapján azt szűrte le, hogy Maróthi 51