Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Hol volt „Julamonustra” és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei

Gyula közvetlen környékéről először az 1230-as években alkothatunk képet II. András birtokadományozásai révén. A Fehér-Körös két oldalán, a későbbi Gyula körül a zarándi ispáni vár birtokai voltak, amelyek közül Csák Miklós ispán megszerezte Vári, Várajt, Szerhet, Krakó és Alba falut. Béla és Kálmán királyfiak ítélete alapján azonban Krakót, Szerhetet és Albát visszavették tőle, amint ez II. Andrásnak az ítéletet helybenhagyó 1230. évi okleveléből kiviláglik.

145 Ezeken kívül Keszi és \&rsány (Gyulavarsánd) is királyi birtok volt, az előbbin királyi kovácsok, az utóbbin a király szekerészei és favágói laktak. Doboz pedig már 1075-ben királyi kondások falujaként tűnik fel.

146 II. András 1232. évi oklevele, amely szerint ismét visszaadta Csák Miklósnak Szerhetet, Krakót és Albát, kiemelkedő jelentőségű számunkra, mert a három Gyula körüli falu határjárását is tartalmazza.

147 Ezek közül Karácsonyi Szerhet határjárását elemezte igen részletesen és alaposan, míg a másik két faluéval nem foglalkozott különösebben. Bár először a Fehér- és a Fekete-Körös közötti, Gyulától északra fekvő szeregyházi határrészen kereste Szerhet helyét, megyetörténetében már helyesen a Fehér-Körös bal partján Gyula és Vári között lokalizálta.

148 Elsőként Szerhet határleírását ismertetjük, amelyben csak néhány ponton térünk el Karácsonyi értelmezésétől. Szerhet első határa a Fehér-Köröstől indul ki és keletről Varsány („Vbsian") földjével érintkezik. Onnan délnek halad, és a körtefa alatt föld határdombja van. Onnan Bata földjével érintkezik a dombocska alatt, amelyet a nép nyelvén halomnak („holm") neveznek. Onnan kiindulva Bog („Bug") földjéhez ér, azután nyugatról Izsák földjével érintkezik, északról pedig Mihály földjével. Izsákot később a vár közelében fekvő kis faluként említik, Bog nevét pedig Bagd falu őrizte meg, amely a XVI. században már Gyulába olvadt.

149 Ebből látható, hogy a későbbi Gyula helyét a határjárás során itt, majd innen a Körösön átkelve és északnak haladva közelítették meg leginkább. Mihály földjétől kiindulva a határ átlépi a Köröst és a Sal foka („Sol fuca") felett a „Susukevreu"-höz (?) ér. Azután érintkezik Ulma földjével, és onnan Szép („Scep") földjén keresztül Szannához („Sunna") ér, és ott a Körös (a Fekete-Körös) közepére esik. Itt tehát egy pontosan lokalizálható helységhez jutottunk: Szánna Gyulától északra, a Fekete-Körös bal partján feküdt.

150 Innen indultak a határjárók visszafelé, eljutva felülről az Icce fokához, majd két újabb fokhoz, a „Lehod" fokához és a Cseke fokához, onnan a Fehér-Köröshöz („Keurus"). A folyó bal partján Lódűlőszékére („Ludylevscekura"), onnan a Pere fokához ér, majd onnan az Arany-halomhoz („mons aureus") fordul a határ, végül a temető (nyilván Szerhet falué) előtt elhaladva értek vissza a határjárás kiindulópontjához. Karácsonyi a „mons aureus"-t meglehetősen erőszakoltan Aranyágnak fordítja, hogy azonosíthassa e helynevet Gyulának a vasútállomástól délre elterülő, a XIX. században Aranyágnak nevezett határrészével. (Ez azért is képtelenség, mert a XVI. században Gyula város kiterjedt erre a részre, ide helyezhetjük a Krakó, a Halász és esetleg a Csapó utcát.) így talál 42