Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Zsilinszky Mihály (1838—1925)

Zsilinszky Mihály (1838-1925) A nagyon hosszú élet vagy éppen a halhatatlanság isteni adománya, ha örök ifjúság nem jár hozzá, kétes ajándék a halandó embernek, legalábbis némely mitikus alak sorsa ezt mutatja. Szerencsésebbnek mondható vajon egy valóságos életút, mely egész történelmi korszakot fog át? - Kezdet és vég tanújának lenni: nem lehet tragédia nélkül való e tanúság. Zsilinszky Mihály gyermekként átélhette 1848/49 nagy eseményeit is, de életének hosszú alkotó periódusa, tudományos tevékenységének java része, politikai szereplése pedig egészében az 1867-1918 közötti időszakra esett. Az 1867ben megkötött kiegyezés lehetővé tette, hogy nálunk is kibontakozzon az ipari forradalom és a polgári fejlődés, bár Nyugat-Európához képest megkésve, felemás módon és sajátos formákban, a feudális struktúrákat csak részben fölszámolva. Zsilinszky Mihály a Monarchia keretei között egy új Magyarország fölépítésében hihetett és vehetett részt, de a reményteli kezdet és biztató eredmények után a kifejletét is megláthatta: az egyre szaporodó válságjelenségeket és végül a Monarchiával együtt Magyarország széthullását az első világháború végnapjaiban...Túlélte a kataklizmát, amely a világ egyéb régióival szemben az európai centrum-pozíció végzetes megingásának, sőt a „Nyugat alkonyának" képét vetítette korabeli neves gondolkodók szeme elé. Túlélte nemzedéktársait és történelmünknek egy rendkívül fontos változásokat hozó szakaszát, a dualizmus korát, amelyet az államegység szimbólumává emelt középszerű és szellemtelen uralkodóról „ferencjózsefi időknek" is neveztek. Indulásakor modern eszméi élete utolsó szakaszára - „az értékek átértékelésének" a századvégtől nekilódult folyamatában - jórészt hitelüket vesztették, elavultak. A történész kolléga, Áldásy Antal búcsúztatója Zsilinszky történetírói érdemei mellett utalt a hazai történettudományban bekövetkezett szemléletváltozásra: „Az általa tárgyalt korszak történetét ma már egészen más szemmel nézzük, mint néztük akkor, amidőn munkái megjelentek." Zsilinszky Mihály Csabán született szlovák eredetű, evangélikus vallású paraszt szülők gyermekeként. Tehetségére az 1842-ben fölállított ún. kastélyi iskola tanítója, Wlim János figyelt föl, ő buzdította magasabb pályára a szorgalmas fiút, akinek fejlődésére, úgy tűnik, nem egy tekintetben hatással volt. Wilim erőteljesen hangsúlyozta a több nyelv tudásával járó előnyöket (Zsilinszky a magyaron és a szlovákon kívül még legalább négy nyelvet sajátított el), nagy gondot fordított a rajzra és a szépírásra. A visszaemlékező Zsilinszky azt is meg342