Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Hol volt „Julamonustra” és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei
nem ennek közelében, Nadánynál (Körösladány) torkollott a Berettyó a SebesKörösbe, hanem Mezőtúrnál. A másik birtokközpont, Gerla pedig a FehérKörös mellett feküdt. Úgy tűnik, hogy a Csolt nemzetség már a XI. század közepére két ágazatra vált szét. (Itt még a törzsi-nemzetségi társadalom valós vagy fiktív vérségi alapon szerveződő nemzetségéről van szó, amelyből a XII. században emelkednek ki a főúri nemzetségek.) Ily módon Vata ágazata Gerlától kiindulva vonulhatott a Sebes-Köröshöz és annak mentén (tehát nem a Berettyó mentén) haladva, dél felől jutott a krasznai nyári szálláshoz. Ezt igazolja, hogy ezen az útvonalon állott váruk, Sebes is, amely központból uralhatták a környező bihari, krasznai és kolozsi vidéket. A nemzetség másik ágazata esetében azt tételezhetjük fel, hogy a csolti téli szállásról kiindulva vonult a KettősKöröshöz, majd a Fehér-Körös mentén a Makra-hegység völgyében fekvő, Zaránd megyei Csolt és Felgerla (Köszend közelében) nyári szállásokra. Bár a Csolt és Felgerla helynevek valóban szálláspárra utalhatnak, meg kell jegyeznünk, hogy csak viszonylag későn, de legalább még az Árpád-korban bukkannak fel a forrásokban (először közvetve 1271-ben). Néhány adat azt valószínűsíti, hogy a Csolt nemzetség még további területeket is birtokolt. Külön figyelmet érdemel a\ata ág kaproncai uradalma Arad megyében, bár először csak 1350-ben említik. 97 Kapronca a Maros északi oldalán, az Erdélybe vezető út mellett, Sólymostól keletre (Tótváradtól északnyugatra) feküdt. A közelében, de a Makra-hegység másik, északi oldalán volt a csolti ág Zaránd megyei birtoka. Kaproncával szemközt, a Maros bal partján egy Bata („Kethbata") nevű falu volt, amelyet 1367-ben a bulcsi apátság birtokai között soroltak fel. 98 A Maros alsóbb szakaszán, Mondorlaktól keletre pedig egy Csolt (Csolta) nevű település volt, amely a pápai tizedjegyzékben az aradi káptalan birtokaként szerepel. 1477-ben pedig Sólymos várához tartozó falvak voltak Lippatól délre Felső-, Középső- és Alsó-Csolta." Ezekből az adatokból azt szűrhetjük le, hogy a Csolt nemzetség egy ideig a Maros egy ötven-hatvan kilométer hosszú szakaszára is kiterjesztette uralmát, és itt a későbbiekben a nyári szállás egy része maradt meg magánbirtokként tulajdonukban. Ehhez kapcsolható az az adalék, hogy a Kolozs megyei Ajtony (Ajtón) falu határában a középkor óta ismertek a Csolt helynevek (Nagy-Csolt- és Kis-Csolt-hegy, valamint Csolt-erdő). Györffy szerint e helynevekben a békési Csolt nemzetség alapítójának a neve élhet, és Ajtony bukása után kerülhetett kezére Ajtony e nyári szálláshelye. 10 ° Valóban nem kizárható, hogy Bihar megye, illetve Sebesvár felől a későbbi Kolozs megyébe is átnyúlt a Csolt nemzetség uralmi területe. Ha Györffy előbbi feltételezése helyes, a Maros mentén is Ajtony leverése után jelenhettek meg a Csoltok. A helynevek alapján azonban Györffy még ennél is továbbmegy. Gömör vármegyében a Sajó völgyében (Gömörvártól északkeletre) a szláv birtokosraggal ellátott Csoltó helynév (1243) fordul elő, „nyári szálláshelynek a legalkalmasabb helyen". Összefüggésbe hozza ezzel a délszlávok lakta Krizsán falu nevét, 33
