Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
A honvédtisztek gyulai fegyverletétele a források tükrében
kolerát, de ő is felidéz néhány érdekes részletet: „Sarkadon egy hétig tartottak bennünket szállással és élelemmel ellátva a faluban - a sereget a falun kívül, táborban. (...) A szökés lehetséges volt, kivált éjjel, az oroszok körülállították ugyan a tábort őrszemekkel, de szemet hunytak az őrködésben. Eltek is az alkalommal számosan, de a tisztek közül nagyon kevesen: bármi sors várt is itt reánk, az biztosabb volt annál, amelyet mint menekülők vonhattunk volna magunkra, s amazt minden körülmények között emelt fővel viselhettük. Sarkadról Gyulára kísértettünk [aug. 21-én] és tüzéreinket többé nem láttam, ezeket a derék fiúkat, hű és igaz honvédeket, akik közül soha egyet sem kellett nemhogy megbüntetni; de még csak dorgálni sem. Félúton adattunk át az osztrákoknak." (I. m. 95.) Garzó nyilván a legénységre, a tüzérjeire érti ezt, mert ő a többi tiszttel együtt Gyulán tette le fegyverét. 27 Beniczky emlékirata alapján Scherer is ezt állítja. (GyTII. köt. 56.) Vö. még: BevilaquaBorsody Béla: Verebélyi Marzsó Imréné, Giuseppa Colonna di Stigliano hercegnő sarkadi sírja Gyulai Kis Kalendárium. 1930. 63. Ebből az írásból az is kiderül, hogy a kolera már aug. 17-én szedte áldozatait Sarkadon. Gróf Teleki Sándor ezredes is megkapta Sarkadon a kolerát, s csak Gyulán kezdett lábadozni a betegségből. (Teleki Sándor emlékezései. 218.) Veress Ferenc sarkadi református lelkész fia, Veress Ferenc tűzmester (a szabadságharc végén a a VII. hadtest lovashadosztályához tartozó VIII. lovasütegbe volt beosztba) visszaemlékezésében leírja, hogy a világosi fegyverletétel után hazafelé indult harmadmagával. Anton találkozott a bujkáló, parasztruhába öltözött Táncsiccsal és Szacsvay Imre képviselővel. Valószínűleg augusztus 15-én ért Sarkadra, ahol a szülői házban már egy orosz ezredes volt beszállásolva. Mint írja, négy nap múlva (bizonyára a világosi fegyverletételtől számítva, vagyis aug. 17-én) oroszok érkeztek sok honvéddel, és az urasági szérűk körül, Sarkadtól délre telepedtek le. „Hozzánk jött szállani Aulich, Kiss Ernő, Meszlényi, Dessőfi és még több honvédtiszt is" - jegyzi meg. Meszlényi Jenő honvéd ezredesről van szó és Dessewffy Lajos honvéd őrnagyról, nem Dessewffy Arisztidról. Név szerint említi még Poeltenberget is. Márki Sándor szintén megjegyzi, hogy Sarkadon az orosz és magyar vezérek egy része gróf Almásy Alajos kastélyában, valamint Zay Istvánnál és Veress ferenc lelkésznél volt beszállásolva. (Lovas Rezső: Veress Ferenc emlékirata a szabadságharc végéről - Debreceni Szemle. 1944. aug. 182-184.) Márki Jánosné (szül. Zay Julianne) Márki Sándorhoz írott levelében említi, hogy az orosz tíz napig táboroztak Sarkadon. A kertjükben nyolcvan honvédtiszt szállásolt el az ég alatt szalmán, közöttük volt Csunkó Antal őrnagy és a daliás szép Sebess őrnagy. (Valószínűleg Sebes Károly honvéd őrnagy hasonló rangban szolgáló Emil nevű fiáról lehet szó. A levél dr. Márki-Zay Lajosné tulajdona.) A sarkadi napokról lásd még: Merényi-Metzger Gábor: Lenkey tábornok és Sarkad a források alapján - Bárka. 1998/2. 52-61. és A tizenhatodik aradi vértanú. Lenkey János tábornok emlékezete - Hadtörténeti Közlemények. 1994. 3. 88-120. Ezekből kiderül, hogy Lenkey is aug. 17—21-ig tartózkodott Sarkadon. Vö. még: Hadabás János: 1848-1945 három háborújának emlékhelyei Sarkadon. Sarkad, 1996. 28 Oláh Gy.: i. m. 399. és 401., Kóhn D.: Az 1848-49-iki honvédtisztek fegyverletétele Gyulán - Gyulai Kis Kalendárium. 1930. 54. 29 Lásd a 15. jegyzet. (Scherer Beniczkyre hivatkozva ír 21-ét.) 30 Aradi vésznapok. Margitfalvi Margitay Gábor emlékiratai. Sajtó alá rendezte és kiadta Nagy Izsó. Bp. 1890. 133-145. 31 Vö.: Rosonczy I.: i. m. 783., Kóhn D.: i. m. 56. 32 Kóhn (i. m. 56-57.) egy igen hasonló történetet mesél el, amelynek színhelye szintén a Korona vendéglő volt. Két magyar tiszt biliárddákóval tanított móresre két kardot rántó osztrák tisztet, s ezt az ott lévő cserkesz tisztek tapssal és bravót kiáltva ünnepelték. Persze lehet, hogy az osztrák tisztek megszégyenítéséről szóló történetek már a legendaképződést mutatják, és alapjuk egy, de több változatban mesélt és kiszínezett esemény volt. A történetből azt is megtudjuk, hogy Montenuovo érkezése előtt is tartózkodtak osztrák egységek Gyulán. 33 Rüdiger aug. 20-án kelt átirata Haynaunak (amelyre már hivatkoztunk), és Haynau aug. 326
