Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
A honvédtisztek gyulai fegyverletétele a források tükrében
Kis-Jenőn maradt, 16-án Nagy-Zerindre, 17-én Sarkadra, hol egy napig megállapodás volt, 19-én Gyulára menesztettek bennünket, hol valamennyi fogoly tisztet aug. 23-án korán reggel Raischach és Montenuovo osztrák tábornokoknak adták át. Ugyanaz nap az összes transportot osztrák lovasság s orosz kozákok által kísérve Simándra s 24-én Ó-Aradra vitték, hol az utolsó tanyát ütöttük fel." 5 Ezután Beniczky Lajos bányavidéki kormánybiztos, majd honvéd ezredes német nyelvű emlékiratát nézzük meg, amelyben röviden leírja, hogy mi történt a világosi fegyverletétel után: „Azt az utasítást kaptuk, hogy augusztus 14-én Kisjenőre induljunk, ahová bármi nemű kíséret vagy egyéb felügyelet nélkül el is mentünk. Csak Kisjenőn készítették el a névjegyzéket az odaérkezett hadifogoly tisztekről, és adták át az orosz parancsnoknak. (...) Kisjenőről 17-én Sarkadra szállítottak minket. Sarkadon maradtunk 17-től 21-éig, amely idő alatt az oroszoknak átadott aradi vár helyőrsége is bevonult oda hadifogolyként. 21-én Gyulára szállítottak, 22-én kora reggel lefegyvereztek és 23-án átadtak bennünket von Reischach cs. kir. vezérőrnagynak. Onnan cs. kir. katonai fedezet mellett Aradra vittek, ahová augusztus 25-én érkeztünk meg. így azután mindazok a remények, amelyekkel bármiféle nyomós ok nélkül áltattuk magunkat, arra az egyszerű és az események egymásra következésében egészen természetes tényre redukálódtak, hogy az oroszok a világosvári fegyverletétel után mint hadifoglyokat átvettek, és onnan Gyulára kísértek minket azért, hogy a cs. kir. osztrák csapatoknak átadjanak. Amikor augusztus 23-án Gyulán minden kilátás egycsapásra eltűnt az álmodott orosz oltalomra, a leghevesebben azok kezdtek kiabálni, akik addig mindenféle illúzióba ringatva magukat szakadatlanul Görgey és az oroszok dicséretét zengték, Görgeyt önző árulónak nevezték, aki személyes érdekei miatt feláldozta őket, és tagadták, hogy az oroszoknak becsületük és hitük lenne." 6 Beniczky azt írja, hogy a honvédtisztek lefegyverzése 22-én történt, az osztrákoknak való átadást pedig Asbóthtal egybehangzóan 23-ára teszi. Rögtön kiderül azonban, hogy ingoványos talajra lépünk, ha a gyulai fegyverletétel időpontját a visszaemlékezések alapján próbáljuk megállapítani. A szabadságharc Békés megyei eseményeinek történetét először a gyulai Oláh György dolgozta fel egy részletes monográfiában. Ő Bach József kastélyfelügyelő emlékezésére támaszkodik, és azt állítja, hogy Montenuovo és Reischach osztrák tábornokok 21-én érkeztek Gyulára egységeikkel, s még ugyanazon napon szedték el a honvédtisztektől a fegyvereket. A foglyok átadása azonban szerinte is 23-án volt. 7 Ezután a jeles gyulai újságíró, Kóhn Dávid foglalkozott több írásban is a témával, de a nevezetes esemény dátumát mindenütt másként jelölte meg. Egy cikkben Ferenc József 1876. évi gyulai látogatásáról számolt be, amikor az uralkodó >Xénckheim Béla és Szende Béla miniszterek társaságában a Gyulára helyezett három honvéd huszárezred katonai gyakorlatát szemlélte meg. Amikor kíséretével a kastélyhoz lovagolt „Hugo Viktor tollára méltó drámai 311
