Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
A honvédtisztek gyulai fegyverletétele a források tükrében
A honvédtisztek gyulai fegyverletétele a források tükrében Világos, 1849. augusztus 13., Arad, október 6. - a magyar történelem tragikus dátumai. A két időpont, a magyar honvédsereg fegyverletétele és a honvédtábornokok kivégzése, Világos és Arad között volt egy fontos állomás, Gyula, ahol szertefoszlott az utolsó reménység is, mert itt kellett letenniük fegyverüket a honvédtiszteknek, és itt adták át őket az oroszok a bosszúra éhes osztrákoknak. A szabadságharc történetében vagy éppenséggel hadtörténeti szempontból ez a fegyverletétel nem volt jelentős esemény. Az orosz hadvezetés a magyarországi hadjárat mielőbbi befejezése érdekében, hogy ne kényszerítse további elkeseredett ellenállásra a magyar tisztikart, azokkal szemben, akik egységeikkel előtte kapituláltak, emberséges bánásmódot tanúsított és olyan baráti gesztusokat tett, amelyek a foglyokban reményt ébresztettek. Ilyen gesztus volt az is, hogy a tisztektől Világosnál még nem vették el oldalfegyvereiket. Az orosz sereg fővezére, Paszkevics herceg és Miklós cár is azt tartotta volna célszerű megoldásnak, ha Ferenc József a fegyvereiket önként letevő honvédtiszteket kegyelemben részesíti, ezt azonban csak Görgey számára sikerült elnyerni. Az orosz főtisztek tartózkodtak attól, hogy bármilyen kötelező erejű, írásban rögzített ígéretet tegyenek, a fegyverletételről folytatott tárgyalásokon csak a feltétel nélküli megadást fogadták el, a foglyok átadására pedig eleve kötelezte őket az osztrákokkal májusban megkötött megállapodás. A gyulai fegyverletétel szimbolikus aktusa és az átadás az osztrákoknak tehát mindenekelőtt a magyar tisztek személyes tragédiáját tekintve volt kiemelkedő fordulópont, hiszen úgy érezhették, hogy sorsuk ekkor dőlt el. Csalódtak az oroszokban és a bűnbakká megtett vezérben, Görgeyben. Nem tudták, hogy az orosz fogsággal értékes napokat nyertek, s ez számos életet mentett meg. (Paszkevics azt remélve, hogy amnesztiát nyerhet számukra, nem is sietett a foglyok átadásával.) Haynau ugyanis minden volt császári tisztet gyorsított eljárással akart elítélni és kivégeztetni. Mire azonban az oroszoktól megkapta a foglyokat, erre már nem nyílhatott módja, mert újabb, alaposabb eljárást elrendelő utasítást kapott. 1 Hogy mit jelentett Gyula az események részesei számára, azt Degré Alajos fogalmazta meg tömören visszaemlékezésében. A szabadságharc végső eseményein, stációin a halál és a temetés képsorát felidézve tekint végig: „...ügyünk Világosnál meghalt, Sarkadon ki volt terítve, s Gyuláról megindult a világ legnagyobb gyászmenete, s itt Aradon megtörtént a temetkezés." 2 309
