Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Hol volt „Julamonustra” és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei

ott is „ősnemzetségnek" lehetne tekinteni. Győrffy ugyan nemzetség helyett már szívesebben használta a törzsi alcsoport megnevezést, arra utalva, hogy mesterségesen létrehozott alakulatról van szó. A magyar történeti szóhasználat a törzsi alcsoportok kerületeit mint a „nemzetség" szállásterületét jelöli, valójában azonban nem erről van szó, hanem egy-egy nomád módon országló főember uralmi területéről, melyen katonai kíséretével a köznépet adóztatta. Mint írja, István király a kereszténységre tért és hozzá hű magyar főembereket meghagyta téli szállásaik és rab cselédeik birtokában, viszont a központban levő várat, a hegyekben levő nyári szálláshelyeket, valamint a főemberek uralmi körzetét, amelyen belül a köznépet adóztatták és vámot szedtek, kisajátította. Egyegy uralmi körzet, mely a központi fekvésű földvártól átlag egynapi lovaglóútra terjedt, többnyire megfelel egy-egy későbbi vármegye területének. (Ezzel szemben Kristó Gyula a nomád életforma és a vármegyeszervezésig a törzsi-nemzetségi keretek fennmaradásával számol.)^^ Bár az adatokból egyértelmű a Csolt nemzetség kiemelkedő szerepe Kraszna vármegyében - miután kijelentette, hogy a magyar törzsek a megye területén nem létesítettek állandó téli szállásokat, de a Berettyó mentén felhatolva, völgyeit nyári legelőnek használták - Győrffy mindössze annyit jegyez meg, hogy „nagy múltra tekinthet vissza a Berettyó torkolatvidékén lakó Csolt nem, a lázadó Vata nemzetségének itteni birtoklása^ a Berettyó forrásvidékén fekvő Szilágysomlyó, régi nevén\ktasomlaja ugyanis a XIII. századig a Csolt nem birtoka volt". Hozzáfűzve, hogy ez a jelenség nem áll magában, néhány kisebb jelentőségű nemzetséget hoz fel példaként, amelynek szintén volt birtoka az Alföldön is, s ez a tény esetükben egy XI. századi téli-nyári szálláspárra mutat.^^ Lényeges megállapításokat tesz azonban Hunyad vármegye ismertetésénél, ahol összehasonlításul hivatkozik a Csolt nemzetségre. Győrffy szerint Hunyad megye egy törzsfői nemzetség (a Bár-Kalán nem) nyári szállásterületéből alakult, hasonlóan Kraszna megyéhez, ahol eredetileg "Vkta nemzetségének volt nyári szálláshelye. E nyári szálláshelyre a Csolt nem őse, \^ta a Berettyó partján haladva érkezett el Krasznába.^^ Az Alföldön és Hunyad megyében is birtokos Bár-Kalán nemzetség kapcsán a szállásváltásról is fontos észrevételeket tesz: „a magyar törzsfők és nemzetségfők általában úgy választották meg szállásterületüket, hogy a telet víz melletti síkon, a nyarat pedig erdős hegyek között töltötték, s a téli és nyári szálláshelyet összekötő folyóparton ingamozgást végeztek. Ezért alakultak úgy az Alföld-széli nemzetségi szállásterületek, illetve megyék, hogy fele részben az Alföldön, fele részben a hegyek között terültek el. Az Alföld közepére települt nemzetségek szállásterületén azonban hiányzott a nyári legelő, ezért ezek a hegyvidéken is nyertek egy nyári legelőterületet, mely a télivel össze nem függött, de egy folyó mentén megközelíthető volt."^^ Győrffy említett példái és - mint látni fogjuk - különösen a Csolt nemzetségre vonatkozó adatok alapján a Tiszántúlon a nomadizálás (vagy a transzhumáláshoz hasonló nomadizáló állattartás) sajátos rendszere kezd kiraj29