Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa
tői ered. 18 A tanulmányunk előző fejezetében idézett részletek kellőképpen illusztrálták azt, hogy Antonius atya urait isteni és angyali lényeknek tekintette, illetve mint ilyeneket ábrázolta őket. Castiglionétól erre is ösztönzést kaphatott. Ugyanis szerinte az udvari ember „lelkének minden tehetségével és összes gondolataival arra törekedjék, hogy urát szeresse, úgyszólván mindenek fölött istenítse". Akaratát, minden cselekedetét és modorát az ő tetszésének elnyerése irányítsa. 19 További bizonyíték Castiglione hatására Antonius atyának 1757-ben az esküvő alkalmából írott és előadott színdarabja, amelynek címe „Az elveszített és újra megtalált kincs, avagy Sylvius, az elcserélt herceg" volt. 20 E regényes színmű szerelmi történetről szól, amely különféle bonyodalmak után happy enddel, esküvővel végződik. Alapjául az elveszett és újra megtalált gyermek ismert témája szolgált. (Shakespeare is felhasználja regényes színműveiben, a Cymbeline-ben és a Téli regében e motívumot.) Ha látott is Antonius atya hasonló jellegű színdarabot vagy olvasott hasonló regényes történetet, románcot, itt saját írói tehetségére, képzeletére is szükség volt. A darab a fejedelmi és a paraszti származású gyermek elcseréléséből kibontakozó cselekményen túl egy ellentétre épül: Sylvius és szerelme, Rosanda hercegnő az udvari ember, az udvari viselkedés és kultúra képviselői, komikus és parodisztikus ellenpárjuk, Hansel és Drinschl pedig a paraszti civilizálatlanságé. Sylvius herceg annak ellenére, hogy az erdőben, durva paraszti környezetben nő fel, a származás, a vér nemességének köszönhetően tökéletes udvari ember. Elvágyódik az erdőből, és az udvari ember fő célja lebeg szeme előtt: valamely fejedelem kegyét kívánja elnyerni. Fontos számára a tudás is, az irodalmi és a tudományos műveltség, Ovidius, Cicero és Descartes könyveit kéri. Pásztorként is elárulja előkelő származását, nemes lelkét külseje, viselkedése és beszéde, társalgása. Az „édes szó és mérték", a gáláns modor és viselkedés jellemzi. Fő erényei a bátorság, a nagylelkűség és a lovagiasság. így nem csoda, hogy Rosanda hercegnő - bár pásztornak hiszi - lángra lobban iránta. A hercegnek vélt, de valójában paraszti Hänselt viszont hiába öltöztetik előkelő ruhába és oktatják vívásra, táncra, idegen nyelvre és az étkezési szokásokra. Az udvari élethez ugyanis ekkor, a XVIII. század közepén bizonyos divatos fogyasztási cikkek (kávé, tea, csokoládé) tartoztak, amelyeknek Antonius atya szerint nemhogy fogyasztási módjáról, de még nevéről sem hallottak a parasztok. Az udvari ember vonásai tehát a színdarabban újabbakkal egészülnek ki. Csak itt jelenik meg az egyik, Castiglione művében is központi kategória, a mérték. Jellemző, hogy a kastélybeli mulatságokat, szórakozásokat Antonius atya minden további nélkül elfogadja, urait még mértéktartásra sem inti. A Castiglione művéhez tárgyában hasonló, Faludi Ferenc által magyarra fordított Grácián és az angol jezsuita, Darrel könyveire jellemző moralizálás, tanító, erkölcsnemesítő szándék, a szórakozásoknak az erkölcsösség és mértéktartás szempontjából történő megítélése teljességgel távol áll Antonius atyától. 21 O csak 284
