Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Hol volt „Julamonustra” és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei
kirajzolódhat előttünk az adott időpont politikai konstellációja, ráadásul Engel Pál I. Károly egy harmadik oklevelére is felhívja a figyelmet, amelyről hiányzik ugyan a keltezés helye, de mivel szintén június 22-én állították ki, ugyanott íródhatott, ahol a másik két oklevél, vagyis - mint bizonyítjuk - a Csoltok gerlai monostorában.^^ Az oklevél szerint a király előtt Kán László erdélyi vajda és szolnoki ispán a maga és fiai, az idősebb és az ifjabb László nevében, másrészről Kelneki Dániel ispán a maga és fiai, valamint Salamon fia Miklós a maga, apja és testvére nevében bizonyos birtokokat elcserélnek. A király oklevelével megerősíti a cserét, s ezzel jelzi, hogy jogot formál az Erdély feletti rendelkezésre, amelyet a valóságban még Kán László vajda uralt, sőt Kristó Gyula szerint Arad megyén át a Maros alsó folyásáig. Szegedig terjedhetett a befolyása alatt álló terület. A Borsák tiszántúli tartományuras ága Békés vármegyét is magába foglalta, 1313-ban Borsa Kopasz testvére, Beké volt az ispánja. A Békés vármegye déh határán lévő Gerla tehát földrajzi fekvése miatt alkalmas találkozóhely lehetett a király és az ország keleti részének két tartományura számára. A vendéglátó. Békésen kívül Arad és Zaránd vármegyékben is birtokos Csoltok ebben a szerencsés pillanatban egyszerre lehettek a király, valamint a Borsák és a Kánok párthívei. A találkozót megelőző eseményeket Engel Pál rekonstruálta: miután Aba Amadé fiai 1312 vége felé meghódoltak, a király 1313. februármárcius folyamán Csák Máté ellen vezetett hadat, s feltehetőleg e háború folytatásához próbált meg segítséget szerezni. így jöhetett létre a leírt találkozó, de nem Gyulán, hanem Algériai Dénesnél Gerlán. A továbbiakban arra a kérdésre kell még választ adnunk, hogy Gerlát és a gerlai monostort miként lehet azonosítani az oklevelekben előforduló „lulá"val és „Julamonustrá"-val. A Gerla helynév eredetét keresve Karácsonyi a szláv „grlo" (folyótorkolat) szót hozta fel.^^ Gerla falunál azonban nem volt folyótorkolat, csak egy kis fok, az Icce foka folyt valamivel feljebb a Fehér-Körösbe. Kiss Lajos etimológiai szótára a német „Gerlach" személynévből eredezteti Gerla nevét.^^ Ezt a Magas-Tátrában lévő, 1326-ban említett Gerlachfalva esetében el is fogadjuk. (A helynév az 1314-ben feltűnő szepesszombati Gerlachra, e terület soltészára emlékeztet.) Ugyanúgy az erdélyi Szamosújvár (román nevén Gherlá) esetében is, amelynek eredeti régi nevét Gerlahida (1291), majd Gerlah (1410) és Gerláh (1458) formában írták, tehát jelezve a szóvégi „h"-t.^° A \kta ág birtokközpontja esetében nem találunk ilyen, a német „Gerlach"-ra utaló alakot. Történetileg pedig teljes képtelenség a német eredeztetés, mert ezt az ősi nemzetségi birtokközpontot soha sem birtokolta német személy, mindig a \kta ág, illetve az abból leszármazó Ábránfiak kezében volt. Gerla nevének eredetét tehát máshol kell keresnünk, de emiatt vidékünk még régebbi múltjához kell visszatérnünk. Bunyitay Vince még elég differenciált választ adott arra a kérdésre, hogy kik voltak és honnan származtak az 1046. évi pogánylázadásnak a krónikákban említett vezetői, \^ta és Kórógyi. (Pontosabban azt a hagyományt őrizte meg 27
