Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa
Rabelais folyton valamilyen mintát (Biblia, egyházi és bírósági formák stb.) parodizáló, kacagtató és ugyanakkor gúnyolódó, mókás és drasztikus hangnemben gyalázkodó társadalomszatíráját sem szabad a betű szerinti értelemre redukálni. Rabelais-ról már Lucien Febvre egyértelműen bizonyította, hogy keresztény humanista és Erasmus követője volt. 63 Vallási-filozófiai felfogása szinkretikus, amelyben meghatározó szerepet játszott a reneszánsz platonizmus és a püthagoreizmus, de ezekhez még néhány további eszmeáramlat hatása is vegyült. Szövegének mélyebb értelme szándékoltan rejtjelezett, több jelentésrétegű, valóban „alluzív túlterhelés"-ről beszélhetünk. 64 Ha Rabelais minden „magasztos, szellemi, eszményi, elvont dolgot átfordít a tiszta anyagiság, az evilágiság és a vele összenőtt testiség síkjára" - így határozza meg Bahtyin a groteszk realizmus legfontosabb ismérvét, a lefokozást 65 - akkor ezt álarcot öltve, szerepet játszva és a betű szerinti jelentés szintjén (ez mintegy a karneváli fordított világ szintje) teszi, másrészt a kiforgatásokban való tobzódás is arra int, hogy éppen az ellenkezőjét kell érteni. A fordított világ emberei azok, akik mindent betű szerint értenek, minden eszményit, szellemit az anyagi-testi szintre fordítanak, minden szent és magasztos dolgot profanizálnak. Nekik tart tükröt, az ő gondolkodásmódjukat és magatartásukat parodizálja, természetesen túlozva, mindent fonákjára fordítva. Erasmusnál a Balgaság ekképpen értekezik a keresztény vallásról: „...az emberek nagy többsége a legtestibb dolgokat csodálja a legjobban, és azt hiszi, hogy semmi más nem létezik. A jámborok viszont, minél testibb valami, annál jobban elhanyagolják, s egész lényüket magával ragadja a láthatatlan dolgok szemlélete. Amazok a legnagyobb értéket a vagyonnak tulajdonítják, aztán a testi örömöknek s utolsó sorban a lelkieknek. De ez utóbbi dolgokban nem hisznek, mivel nem szemmel láthatóak". A tömeg és a jámborok csoportja a nagy véleménykülönbség miatt kölcsönösen bolondnak tartja a másikat, a Balgaság szerint ez inkább illik a jámborokra, mint a tömegre. 66 Bosch és Bruegel groteszk és szatirikus ábrázolásának, Erasmus és Rabelais társadalomszatírájának egyformán e tömeg fordított világa a célpontja, a világ, a test tömegembere: Everyman, Jedermann, Elek, vagyis Akárki. A reneszánsz humanizmus látásmódját és hermeneutikai felfogását néhány sűrűn ismételt, az antik szerzőktől kölcsönzött toposz fejezi ki és összegzi a legjobban. Mivel ezek Rabelais regényében is fölbukkannak, Bahtyin is említést teszt róluk, de végeredményben nem tud mit kezdeni velük. Platón dialógusában Alkibiadész Szókratészt dicsérve azt állítja, hogy „azokhoz a guggoló szilénekhez hasonlatos, akiket a képfaragó műhelyekben látni, amint a mesterek készítik őket. Kezükben sípot vagy fuvolát tartanak, s csak amikor kettényílnak, derül ki, hogy istenképet rejtenek belsejükben". 67 Szókratész is külsőre tudatlan, csak mókázik és játszik az emberekkel, de belül komoly és mértékletes, nem törődik a külső, testi szépséggel és gazdagsággal, istenképeket rejteget. Erasmus több írásában is felhasználta e szilén-hasonlatot. Az Enchiridionban 274
