Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa
tásai (ezek is Isten büntetései a bűnökért) hatására a bűn, a halál és a végítélet közelsége állandó, félelmeket generáló téma lett. 21 A bűnök megsokasodása, a természetes rend megbomlása, az egyes csapások, mind a végítélet és az általános hanyatlás jeleként voltak értelmezhetők. Ebből adódott a jelen szemléletében uralkodó pesszimizmus és az, hogy a jelent sokan látták és ábrázolták általában visszájára fordult, rossz, beteg, zűrzavaros és egyben balga, bolond világnak. A világtörténet és az üdvtörténet apokaliptikus látomásokban elképzelt utolsó időszakához természetesen várakozások és remények is fűződtek. Az utolsó ítélet, a világvége után az égi Paradicsom örök életet és boldogságot hoz azoknak, akik az üdvözültek között lesznek. Az apokalipszishez kapcsolódott Krisztus második eljövetelének (parúzia) és „ezeréves birodalmának" az elképzelése. 22 A millenaristák számára éppen ez volt - a földi történelem utolsó periódusa - az a vágyott idő („Winschzeit"), amelynek eljövetelében bíztak, vagy akár tevékeny részt akartak vállalni megvalósításában. Más mozgalmak számára az előbbi két kiváltságos múltbeli időszak és állapot volt a visszaállítani kívánt „vágy-idő". 23 A humanistákat is általában a pesszimizmus jellemezte: a szomorú jelennel szemben remélték egy új aranykor eljövetelét, a tudományok és művészetek újjászületését, amelynek egyik fő eredményeként az ember eljuthat Isten igazi ismeretéhez, egyelőre azonban többnyire ők is egy fonákjára fordult világot láttak maguk körül. Az antikvitás időfelfogását, amelyet alapvetően a ciklikusság elképzelése uralt, de a haladás gondolata (mint az események folyama, egymásutánja, az idő előrehaladása) sem hiányzott belőle, egyeztetni lehetett a keresztény szemlélettel. A kezdeti aranykor eszméjét a földi Paradicsom elképzeléséhez kapcsolhatták. Az ezt követő hanyatló korszakok után várható az új aranykor. A reformátorok szerint pedig az „igaz hit" felvétele hozza a szabadulást, s a végítélet után következik Krisztus örök birodalma. 24 A radikális vallási mozgalmak szemszögéből a három említett „vágy-idő" is azt tanúsította, hogy lehetséges a fennálló hierarchikus rendi társadalommal, funkciómegosztással és a hivatalos egyházzal szemben egy más, ideális alternatíva. Szembetűnő, hogy a XI-XII. századi eretnekségek aszketizmusa, célkitűzései sok tekintetben hasonlítottak a szerzetesi és a gregoriánus reform törekvéseihez, amelyekben szintén kitapintható a dualizmus felé hajló szellemiség (gnosztikus, platonikus eszmei hatásra). Az ideális, a világtól elforduló szent élet megvalósítása a korabeli társadalomban csak egy kis elit, a szerzetesség számára volt lehetséges, de az egyházi reformtörekvések egyik célkitűzése az volt, hogy a világi papságot is elkülönítse aszketikus életvitele a laikusoktól. Ezzel szemben az eretnek vándorprédikátorok világtagadó, minden anyagi-testitől megtisztulni kívánó „szellemi kereszténységüket" az egész társadalomra szándékoztak kiterjeszteni, tökéletességre juttatva a laikusokat is, nem bízva az anyagi javakat felhalmozó, a világhoz kötődő egyház üdvközvetítő szerepében. Az eretnekek vallásfelfogása implikálta, hogy nincs értelme az egyházi funkcióknak (laikus és 263
