Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa

ítélése, a hozzájuk való viszonyulás is differenciálódott. Már az ifjabb Plinius azt írja egyik levelében, hogy villájában van egy kis szoba, ahol nyugodtan félrevonulhat a saturnalia ünnepe idején: „s igen kellemes az itt-tartózkodás, különösen, ha saturnalia van, amikor a ház többi része csak úgy visszhangzik a zsivajtól, az ünnep pajkos hangjaitól. Mert itt én se zavarom háznépem szórakozását, ők se az én tanulmányaimat".

7 A középkori karnevál előzményeként számon tartott római saturnáliának így épp a lényege maradhatott el, a szerepcsere úr és szolga között. Már itt megfogalmazhatjuk, hogy a fordított világ „társadalmi programja" az egyenlősítés, illetve a társadalom alsó és felső rétegeinek helycseréje, szerepcseréje (ezt azonban egy ideális állapot megteremtésének, illetve helyreállításának is tekinthették), amelyet bizonyos ünnepek ideiglenesen és szimbolikusan valósítottak meg. A középkor hosszú időszakában a népi ünnepekkel szembeni álláspont nem volt egységes a klérus vagy általában az elit részéről, a részvételtől a tűrésen és a keresztény felfogásnak megfelelő átértelmezésen, átalakításon keresztül az elítélésig és tiltásig terjedt a skála. Az egyházi és a világi elit egyaránt fellépett azonban a társadalmi struktúrát veszélyeztető ünnepi rendzavarások és túlkapások ellen. Az egyház részéről megfigyelhető a törekvés általában az ünnepek kontroll alá vonására, ezzel is a lelkek fölötti hatalom megerősítésére törekedve.

8 A reneszánsz humanizmus, a reformáció és a katolikus reform egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a XVI. századtól fokozatosan kibontakozzon az elit elhatárolódása a népi kultúrától. A felső, művelt rétegek és a „civilizálatlan" tömegek között Muchembled kifejezésével egy mindinkább elmélyülő „kulturális deszinkronizáció"-ról beszélhetünk, mivel az előbbieket átalakuló hétköznapi viselkedésmódjuk és erkölcsük - de hozzáfűzhetjük-, átalakuló műveltségük, ízlésük, vallásfelfogásuk és a 17. század végétől új tudományos világképük is elválasztotta a népi kultúrától. Az államhatalom és az egyházak a XVI. századtól kezdve módszeresen törekedtek a népi kultúra reformjára, vagyis felfogásuknak megfelelő átformálására, valamint az életvitel racionálisabbá, fegyelmezettebbé tételére.

9 A reformátorok és az olyan tudós humanisták, mint Rabelais vagy Bruegel még ismerték és érthették a népi kultúra különböző megnyilvánulásait, de a köznéptől egészen eltérő nézőpontból szemlélték és értékelték. Ahogy régebben tévesen tekintették a XVI. század egyik legnagyobb festőjét „parasztBruegel"-nek, úgy Rabelais-t sem lehet „népi"-nek tekinteni és egy sajátos népi vagy karneváli világszemlélettel azonosítani.

10 Bahtyin szerint a karneváli ünnep a nép másik, igazi élete, „az ünnep népi kacagó oldala bizonyos fokig az általános bőséget, az egyenlőséget, a szabadságot, a jobb jövőt jelentette a mában, akárcsak a római szaturnáliák, a saturnusi aranykor visszatérését".

11 E népi nézőponttal egyáltalán nincs összhangban egy Rabelais által adott leírás a karneválról: „...az emberek egyik fele álruhát ölt, hogy megtévessze a másik részt, és őrültek meg bolondok módjára rohangál az utcákon; soha ilyen zűrzavart nem láttak a természetben".

12 Bahtyin e sorokat is karneválinak minősíti és 260