Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái
hogy Hueber az 1758. évi utazásokról külön kimutatást is készített, föltüntetve a megtett távolságokat, az egyes állomásokat, az igénybe vett kocsik és lovak számát. 200 A rozsoli (vagy rozsólis) kedvelt likőr volt. „A Rozsolis az égettbortól gyengeségével, édességével és illatjával külömbözik. Gyengeséget ád neki a víz, édességet a Tzukor és jó illatot a Fűszer." (N. Nagyváthy János: Magyar házi gazdasszony. Pest. 1820. 157.) 201 A nyomdásztól egy éppen kinyomtatott magyar könyvecskét kaptak. Ez Vetsei P. István Magyar Geographiája lehetett, amelyet 1757-ben „megjobétva" és „megbővitve" adtak ki Nagykárolyban Szatmárnémeti Pap István és Bíró Mihály nyomdászok. A könyvbe már beleillesztették Károlyi Antal ajánlását is Jozefa részére. A könyv általunk ismert példányába, amely Mogyorossy tulajdonában volt, belekötötték Károlyi Ferenc vallási tárgyú könyvecskéjét is, amelyet francia eredetiből fordított, valamint „Magyarország versekben-való rövid le-irását" Szatmárnémeti Pap Istvántól. (Vö. még: Éble G.: Egy magyar nyomda a XVIII. században. Bp. 1891.) 202 A disputa témái: Van-e értelmük az állatoknak? Mi és miből áll a hold és a nap? Élneke emberek és állatok a holdon? A hideg és a meleg hatásai. A könyv az előző jegyzetben említettel azonos, amelyet Károlyi Ferenc „az el-mult Farsangban", vagyis még 1756-ban „maga mulatságából Magyarul fordított". 203 Gyászjelentése augusztus 23-án kelt. (BML IV A. 1. b. 144/1758.) A következők az 1758. 2. és 6-9. fejezetek alapján íródtak. 204 ggy bűvész, egy akrobata, egy medvetáncoltató és egy kutyaidomár. 205 Ezenkívül fölsorolja további asztaldíszterveit: vidám szüret, vadászat, szánkózás, konyha, iskola vagy egy táj táncoló parasztokkal. A kor „képzeletvilága" ilyen idilli képekkel volt tele. Legalábbis a kastélyokban szívesen látták és élték meg idilli képekben és jelenetekben a valóságot. 206 1758. 12. fej. 242-243. és 13. fej. 246-250. 207 1758. 11. fej. 233-237. Haan szerint (i. m. 16.) a báróné nővére,Terézia - akit Hueber csak „Freile"-nak nevez - az igen vidor, életrevaló leány, aki a pátert nemegyszer megtréfálta. Haannal szemben nyilvánvalóan Ebiének van igaza, Terézia kisasszony Jozefa nevelőnője volt. (Az 1757. 5. fej. 18. oldalon Éble jegyzete.) 208 Haan: i. m. 18-20. és Dux: i. m. 178. 209 Madarassy László: Magyar szüreti szokások - Ethnographia. 40. 1929. 3-4. 162-167., Gosztonyi Gizella: Családi és társadalmi élet III. Károly korában. Bp. 1911. 49-50. 210 A vegetáció halódásával esett egybe, véget értek vele a külső gazdasági munkák, ezért a nyártól való elbúcsúzkodás, olyan áldomásféle volt a szüret - írja Madarassy. Hasonlóan az aratáshoz, vagy akár a farsanghoz, lakodalomhoz, a szürettel is lezárul tehát egy szakasz és egy új veszi kezdetét. Az elítélt képében a régi pusztul el, biztosítva az új időszak kezdetét. Feláldozásának mágikus, bajelhárító, termékenységet biztosító funkciója is volt. (Vö.: Ujváry Z.: Átadás, átvétel és a funkció kérdései egy népszokásban. 61-62., valamint Játék és maszk. I. köt. 122-135.) Szüreti bíró és bíróné választásáról, részvételükről a szüreti felvonuláson vannak - igaz, jóval későbbi - adatok. OXéndel Hambuch: Der Einbau von Pusztavám. Bp. 1981. 93. és Ujváry Z.: Játék és maszk. III. köt. 188-190.) A szüreti bálokon pedig azokra szabtak ki büntetést, akik a díszül fölaggatott szőlőfürtökből próbáltak lopni. (DömötörTekla: Magyar népszokások. 1983. 39.) 211 1758. 8. fej. 209-212. 212 Staud Géza: Magyar kastélyszínházak. 1-3. rész. Bp. 1963-64. 1. rész 7-12. 213 Szinnyei: i. m. 1384-1386. Haan (i. m. 20-23.) és Dux (i. m. 174-175.) tudósít a darab tartalmáról, jellege miatt azonban meglehetősen értetlenül és lekicsinylően. 214 Amikor egy ízben az uraság tetszését találta az itteni nemzetiségek különböző viseletében, a legszebb asszonyokat ünnepi viseletben a kastélyba rendelték, és a páternak minden részletre és a színekre is ügyelve le kellett festeni őket. A báróné magával vitte az elkészült képeket Bécsbe, részben azért, hogy megmutassa, miféle népek élnek birtokukon, részben, hogy jelmezes mulatságokra kosztümöket készíttessen mintájukra (Dux: i. m. 177.). Éble szerint színházi jelme253
