Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái

különféle állatokkal. Végül azonban készített még egy katonai tábort is, közepén virágoskertben egy hölgy állott ifjú lovagjával.

205 Amikor Nagykárolyból az erdődi kastélyba látogattak, Huebert egy különleges pohárral (amelyről hiányzott a talp; a társaságban körbe adták, de tőle senki sem volt hajlandó átvenni, letenni pedig nem tudta, mivel a bor kiömlött volna) kényszerítették borivásra, éjszaka pedig gyötrelmes szellemjárást kellett átélnie szobájában.

206 A társaság megállapodott abban, hogy reggel mindenki elmeséli, mit látott éjjel álmában. Hueberről természetesen külön gondoskodtak, hogy másnap legyen elég meséinivalója. Először egy rongyokból készített bábut kellett kihajítania ágyából. Amint elfoglalta helyét az ágyban, fájdalmasan tapasztalhatta, hogy a lepedő alá hegyes szögekkel teli zsindelydarabokat rejtettek. Miután ezektől sikerült megtisztítania, az ágy leszakadt alatta. A zálogjátékok szenvedő alanya szintén ő volt: „amikor csak valami kemény büntetést szabtak ki, az nekem jutott". „Alig volt vége a mártíriumnak, következett valami másik" - jegyzi meg panaszosan. Egy ízben liszttel teli edényből kellett szájával egy pénzdarabot kivennie, másszor vízzel telt tálból almát. Majd arra ítélték, hogy az asztal tetejére állva mondjon prédikációt. Egy fehér terítőt tekertek köré. Terézia kisasszony Antonius atya mögé állt, és karjai alatt átnyúlva a szertartás gesztusait imitálta, eközben néhányszor alaposan mellbe vágta a pátert. A kemény biztatás föloldotta Hueber görcsös némaságát, hirtelen ötlettel kivágva magát a szorult helyzetből „kalábriai nyelven" (halandzsanyelven) üvöltötte el a követelt prédikációt.

207 A társaság egyébként is gyakran választotta őt tréfái célpontjául. Nemegyszer olyan tréfák ezek, amelyek éppen papi funkciójából forgatták ki, vagy legalábbis ellenkeztek azzal. Különös személyisége, amelyből a társaság elsősorban valami túlzott bizonytalanságot és furcsaságot érzékelhetett, könnyen ijedő, zavarba hozható, megtréfálható emberré tette. Szinte kiprovokálta a társaságban a megalázó szerepeket, a rámért megpróbáltatásokat, de voltaképpen szüksége is volt a bűntudatát enyhítő büntetésekre, mártíriumra. Szüksége volt a bűnbakszerepre, arra, hogy különféle cselekedeteiért, állítólagos bűnökért ítélkezzenek fölötte, arra, hogy ítélkező játékok kísérjék, amelyekben hol ő ítélt, hol pedig fölötte tartottak ítéletet. Haan beszámol az emlékirat alapján egy gyulai szüretről. Beszámolója néprajzi vonatkozásban is figyelmet érdemlő: „...legkülönb mulatság volt a szüret. Erre rendesen nemcsak a gyulai összes értelmiség volt meghíva, de a környékről is, sőt Aradról, Nagyváradról is érkeztek vendégek. Reggel először az udvari kápolnában misére mentek valamennyien, azután kocsikra ültek. Amint a sok, vendégekkel rakott kocsi, hintó a szőlőbe ért, 12 mozsárlövés jelenté az úri vendégek megérkezését és a szüretnek kezdetét. Hogy pedig a szüret mulattatóbb legyen, a vendégek közt kiosztattak a szerepek. Egy rész a szőlővenyigéről vágta a fürtöket és kosarakba rakta, más rész kosarakban, puttonyokban hordta az udvarba a szőlőt, harmadik csapat fabuzogányokkal kádakban csömöszölte borrá, negyedik préselt, ötödik válogatta és kötözte az 233