Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái

tük. A fényes bevonuláskor zászlókkal, kivont karddal vágtattak a kocsik előtt, zeneszó és ágyúdörgés hangjai mellett. A vendégek köszöntésére mindenki kivonult: az urasági kastély emberei, a település egész lakossága bíráival és esküdtjeivel, köztük a zsidók is rabbijaikkal. Az emlékiratból részletes kép tárul elénk a nagykárolyi ünnepnapokról. Népes vendégsereg érkezett, szomszédos megyék főispánjai, alispánjai, rokonok stb. (Hueber megcsodálja a magyar nemesség szépségét. Meglepi, hogy ilyen szép emberek vannak ebben az országban.) Korán reggel vadászkürtök hangja ébresztette a vendégeket, akik a kastély kápolnájában hallgatták meg a misét. A lakomához olyan nagy asztalt állítottak, amely mellett 60-70 előkelő vendég is ülhetett, de olykor második, sőt harmadik asztalt is föl kellett állítani. Az uradalmi tisztek, a kastélybeli személyzet, a szolgák még kilenc asztal mellett étkeztek, a kastély előtt pedig ingyenkonyhát állítottak a népnek. Naponta 5-6 ökröt vágtak. Ezüst edényekkel, tányérokkal tálaltak és némelykor 24, sőt 84 fogás volt egyszerre az asztalon. Alig vitték el az egyik terítéket, már hozták a másikat. Két erős férfi ritka virágokkal és ékítményekkel díszített színezüst asztaldíszt hozott be: a 60 darabból álló csemegét, amelyen különféle figurák (várak, kastélyok, városok, szökőkutak, katonák stb., valamint rengeteg sütemény) voltak, hatvanan tálalták. Minden nap valami újdonságot lehetett látni. Huebernek különösen tetszett a kávé fölszolgálása, mivel 3 ember kellett egy csésze kávé föltálalásához. (Egy ezüstkannával hozta és töltött, egy a csészéket, egy pedig a cukrot hozta.) Legvégül a rozsolit szolgálták föl.

200 Az ebéd után mindennap tánc következett, amely olykor a vacsora föltálalásáig tartott. Egész Magyarországból a legkiválóbb muzsikusokat fogadták föl, akik az asztali zene után kívánság szerint menüettet, stájer, magyar, lengyel, horvát, német, török, francia táncokat játszottak. Először Károlyi Ferenc tábornok vitte táncba Jozefát. Az ifjú feleség gyakran öltött az ország szokása szerinti, régi vagy új módi szerint készült ruhákat. A vendégek szórakoztatására zenélt és énekelt. Férjével is kiállt és énekelve, zenekíséret mellett szerepeket alakított, amint az a nagyvárosok operáiban volt látható - ez bizony valóban „nájmódi" volt az elképedt vidéki nemesség szemében. Délután orgonával kísért litániát is tartottak. Estefelé vagy éppen korán reggel, amikor hűvösebb volt a levegő, sokszor sétakocsikázásra került sor. A Károlyi-birtokok mindig más és más helyeit keresték föl. Többek között az 1755-ben fölállított nyomdát,

201 a Károlyi Sándor által építtetett Szentháromság-kápolnát, elmentek egy nemrég telepített német faluba, egy zsidó esküvőt is megnéztek, Porciunkula ünnepén (aug. 2.) pedig Kaplonyban voltak, ahol búcsúért könyörögtek és Károlyi Sándor sírjánál imádkoztak. Antonius atya a bivalyokat is megcsodálta, amelyekből valami kétszázat látott, nem számítva azokat, amelyeket munkára fogtak. Az esti vacsora után tánc következett, amely éjjel 2-3 óráig tartott. Augusztus 3-án Harruckern Ferenc születésnapjának vigíliáját ünnepelték. Vendégek érkeztek, s lakomázással, tánccal töltötték a napot. Estefelé ko231