Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái

alárendelődő és ellenőrzés alá kerülő) katolikus egyház beilleszkedett a rendi társadalom struktúráiba, igazolta és szentesítette a földi berendezkedést, annál is inkább átvehette a világ, illetve a világi uralkodó elit igényeit. Betagolódása és alkalmazkodása hozzájárult az előrehaladó elvilágiasodáshoz, miközben a ba­rokk vallásos világkép pátosza és a régi gondolati formák lassan elkoptak, erejü­ket vesztették. A fokozatos struktúramódosulások az egyházon belül elsősorban a szer­zetesrendek helyzetében hoztak változást. 156 A XVIII. századi lassú növekedés és ezzel a földi élet kínálta új lehetőségek, a kibontakozó elvilágiasodás új össze­függésbe állította a szerzetesi aszketizmust, világtagadást, vagy akár az alamizs­nára szoruló szegénységet, elősegítve azt, hogy a szerzetesi élet hagyományos értékei lassan veszítsenek vonzásukból és a szerzetesi közösségek által birtokolt szimbolikus előnyök értéke relatíve csökkenjék, az „élcsapattudat" megrendül­jön, pedig elsősorban ezek nyújtottak kompenzációt a lényege szerint az elfojtá­son alapuló életvitel vállalásáért. Hermann Egyed a magyarországi szerzetes­rendek történetében a XVIII. századot a középkorihoz hasonló virágkornak te­kinti, 157 pedig éppen ez a század hoz a szerzetesség szempontjából kedvezőtlen fordulatot. Nagyjából a század első fele valóban a katolikus egyházszervezet újjáépülésének és expanziójának időszaka, ezen belül a régi és az újabb keletű szerzetesrendek térnyeréséé is. A század közepére azonban lezárul ez a vissza­hódító periódus, az expanzió lassan eléri határait. Ezt jelzik az egyes súrlódá­sok, ütközések a szerzetesek és a püspöki egyházszervezet között, a paphiány mérséklődésével a szerzetesrendek pasztorációját is korlátozzák. 158 Vanyó Tiha­mér kimutatta tanulmányában, hogy a század 60-as évein túl már a belső bom­lás szaporodó jegyei figyelhetők meg, elkövetkezik a szerzetesi életforma válsá­ga. 159 A szerzetesség társadalmi presztízsét egy újabb, nagyon jelentős tényező csökkenti. A felvilágosult abszolutista állam ugyanis ekkor már nemcsak a szer­zetesrendeket betagoló, szabályozó intézkedéseket hoz, hanem kezdi fokozato­san korlátozni és visszaszorítani őket, hagyományos társadalmi szerepüket és funkcióikat a ráció és a hasznosság szempontjából megkérdőjelezve. Az arisz­tokrácia és már a középnemesség körében is elterjedő új életstílus behatol a kolostorokba is. Számolni kell már a felvilágosodás hatásaival is. A belső fegye­lem fellazul, a tekintélyelvűségen, a hierarchikus kapcsolatrendszeren törések támadnak. Sokat veszít egyszerű őszinteségéből a közös élet. Meghasonlott, kettős életű szerzetesek tűnnek föl, akik sokszor rendjükkel, vallásukkal is szakítva pró­bálják megtalálni helyüket a világi életben. 160 Úgy véljük, Antonius atya különös esete a Vmyó által föltárt folyamat kezdetét jelzi. Neki már az 1740-50-es években volt alkalma találkoznia az arisz­tokrata élettel és az említett új életstílus jelenségeivel. O még olyan konfliktus­helyzetbe került, amelyet nem volt képes tudatosítani és intellektuálisan földol­gozni, mivel valóságos választási lehetősége sem volt a két életforma között, valamint az önigazolás megfelelő tudati eszközeivel sem rendelkezett. Lényegé­222

Next

/
Oldalképek
Tartalom