Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái

lébb szellemi és manuális képességeit. Nemcsak alkalmi színdarabokat és versezeteket kellett írnia, történeteket mesélnie, hanem időnként hangszeren játszania, énekelnie is. A rajzolás és festés mellett színpadi díszleteket tervezett, asztaldíszeket, betlehemet, madárházat fabrikált. O maga azt írja, hogy nem is tudja, hajlamai közül melyiknek tulajdonítsa az elsőséget, általában olyasmivel foglalkozik, ami urainak tetszik és szórakozásukra szolgál. Egy másik helyen mégis kijelenti, hogy leginkább a festésben leli kedvét. Hajlamai érdeklődésében is megmutatkoznak. Akár Bécsbe, Temesvárra vagy a Károlyiak birtokaira utazik, mindenütt keresi a látnivalókat, a szép tárgyakat, épületeket, a művészetek és a mesterségek által létrehozott remekműveket, de gyönyörködik a szép tájakban is. Mint írja, egy jól elkészített kép vagy műtárgy szemlélésével szívesen tölti idejét, közben néha egészen megfeledkezik magáról.

57 A látható, kézzel tapintható, praktikus dolgokkal, élvezhető szépségekkel szemben hidegen hagyja minden, ami elméleti, elvont. A XVIII. században a szerzetesrendek közül leginkább a jezsuiták és a piaristák próbáltak meg alkalmazkodni a kor támasztotta újabb igényekhez. Az egyszerű nép lelkigondozásával törődő ferencesek hagyományosan kevésbé foglalkoztak a tudományossággal és a korszerű képzéssel. Nagykárolyban Antonius atya jelen volt a piaristák természettudományos disputáján, de az eseményhez nem volt hozzáfűznivalója emlékiratában. Olvasottsága meglehetősen szerény lehetett. Hasonlatainak szinte mindegyikét a Biblia ismert helyeiről veszi. Egyszer fordul elő hasonlatként az óraszerkezet és a mágnestű, amelyeket bizonnyal érdekesnek talált. A természeti jelenségek közül a víz körforgását, és a mágnestű mellett említve, a napraforgót hozza fel példának, nyilván a prédikációkból merítve. Műveltségét elsősorban azokban a fejezetekben árulhatná el, amelyekben a történetet példává emeli. Azonban egyetlen könyvre vagy szerzőre sem hivatkozik, indító tételei korabeli közhelyek, elcsépelt igazságok. Bár szintén nem hivatkozik rá, egy olvasmány, Baldassare Castiglione „Az udvari ember" című könyve bizonyíthatóan hatott rá. (Erről lásd a kötet következő tanulmányát!) Valószínűleg a ferences hitszónoklat kelléktárából merít két indító tételében. Az egyikben arról ír, hogy a tudásnak két fajtája van, istentől kapott és szerzett,

58 a másikban a négy elementumnak az élethez való szükségességéről és hasznáról. Itt már azon van a hangsúly, hogy a mesterségek a négy elemet fölhasználva milyen nagyszerű dolgokat tudnak létrehozni: „Ezentúl mesterségeit velük teremti meg az ember, amikor a levegővel, amelyet képes összepréselni, orgonán játszik, sípot, trombitát, bőrdudát fúj és több ehhez hasonlót. A földdel építi a legszebb épületeket, palotákat, templomokat, a legszebb virágokat plántálja és még más dolgokat. A vízzel csodálatos szökőkutakat, kallómalmokat, malmokat, kölyümalmokat és más egyebeket. A tűzzel aranyat, ezüstöt, vasat, ólmot, fémet, ágyút, kardokat, az ágyúkból különbféle hatalmas dörgéseket és ezerféle kivilágítást és árnyjátékot mind a földön, mind a levegőben."

59 Elméleti fejtegetések egyébként nem szerepelnek művében. Jellemző, hogy a Gyulára érkező Hueber nemigen lelkesedik, amikor 203