Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái

legfontosabb ismérvének tartott lefokozásnak („a magasztos, szellemi, eszményi, elvont dolgok átfordítása a tiszta anyagiság, az evilágiság és a vele eltéphetetlenül összenőtt testiség síkjára"),

42 mivel ez az ábrázolás a földi, esetleges létezésből emel az eszményi, magasztos létezés szférájába. Hueber az egyes fejezeteket egy-egy tétellel (esetleg tételekkel) indítja, amely lehet valamely közhelyszerű igazság kijelentése (mint ilyen több ízben ismert szólás vagy bölcs mondás szerepel), de a tétel lehet paradoxon (a közhelyszerű igazság cáfolata, elmés kiforgatása) vagy éppenséggel hasonlat is. Ezután következik a tételt illusztráló vagy igazoló példa, esetleg példák. Példaként szerepelhet megtörtént esemény vagy az események valamelyik szereplője (valamilyen tevékenységével, tulajdonságával), de esetleg valamilyen dolog, jelenség is. Mivel Hueber indító tételei sokszor meglehetősen banálisak és a történetek sem mély értelműek, a példává emelés valójában csak helyenként töltheti be az eszményítő ábrázolás technikájának szerepét. Hueber eljárását ugyanis az jellemzi, hogy nem szakad el a valóságtól, csupán a megtörtént eseményeket igyekszik valaminek az illusztrációjaként értelmezni (tehát a példához keresi meg a tételt), az e célból felhasznált szerkezeti és gondolati séma általában külsődleges marad. Előfordul, hogy körülményes indítás után sikerült anekdotikus történetet kapunk. Ilyen all. rész 9. fejezete. Az indító tétel: a víg kedély és vidám szív leginkább az éneklés és a zenélés iránti vonzódásból ismerszik meg. Ezután még egy altétel következik: a zene minden rendbéli embernél dicséretes, mivel az égből veszi eredetét. A példa ezután: Károlyi Antal, akinek veleszületett tulajdona a víg kedély és maga is mesterien ért a zenéhez, valamint Jozefa, aki angyalian zenél és gyakran énekel is. Végül azonban egy váltással nem az ő példájukat fejti ki szórakoztató történetben, hanem egy különlegesen mulatságos muzsikálást mesél el, csakhogy e történet nevetséges hőse már a városi iskolamester. A történet azt illusztrálja, hogy a zene és a vígság valóban együtt jár. (Ugyanis a gyulai iskolamester vezetésével közös zenélést rendeztek, és a kastélybelieket mind összecsődítették, hogy kórust énekeljenek, a tanító pedig ittas állapotban próbálta a szedett-vedett kórust és a gyermekeiből álló zenekart vezényelni.) A szövegrész lezárásában az eseményeknek az elbeszélőre tett hatásáról értesülünk: álmában is ezt a komikus zenét hallja, másnap fölébredvén is ezen nevet, egész életében nem felejti el azt a zenélést. Más alkalommal a szerkezet e záró része az elbeszélő egész rövid véleménynyilvánítása, szubjektív állásfoglalása (pl. egy mondatban áment mond a tönténtekre: „valóban, összeillő pár"), de ez a tanulság helyett álló záró rész többször el is marad. Összesen 15 fejezetben lelhetjük fel többé-kevésbé kidolgozott formában az elemzett szerkezetet, tehát az 1757. év eseményeiről tudósító 27 fejezet több mint felében. Le kell számítani azonban az első három fejezetet és a színdarab szövegét tartalmazó 13. fejezetet. Az arány ekkor 15:23. Hatszor (8., 9., 10., 19., 22., 25. fejezet) szerepelteti példaként a Harruckern család tagjait, valamint Károlyi Ferencet és fiát, Antalt. Ezáltal mint különféle erények megteste197