Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái

kastélyt, ugyanígy a települést vagy a környező vidéket sem, de mindezek természetesen föltűnnek emlékiratában mint az itt játszódó események, történetek helyszínei. Éble lemásolta az eredeti kézirat egész 2. kötetét, amelyben a két, valószínűleg a legrészletezőbben leírt gyulai (és nagykárolyi) utazásról olvashatunk. A másolatban szereplő két rész közül a 11. (az 1757. év) Károlyi Antal és Harruckern Jozefa esküvője köré szövődik. Ez az esemény a Huebert pártfogoló Harruckern család szempontjából rendkívüli jelentőséggel bírt, ezért méltó és részletes megörökítést kívánt. így ez az időben is több mint két hónapot felölelő rész lehet a legterjedelmesebb az egész kéziratban, még akkor is, ha leszámítjuk belőle a Hueber második színdarabját tartalmazó fejezetet. Valamivel rövidebb az utolsó, 12. rész, bár a gyulai tartózkodáson túl ismét beszámolhatott nagykárolyi utazásról a kézirat írója. A fennmaradt följegyzések tehát meglehetősen terjedelmes és szinte komplett egészet alkotnak, az emlékirat eseménygazdag, legfontosabb részét képezik. 5. A szöveg Haan és Takáts naplónak, Dux és Éble emlékiratnak tekintette Antonius atya kéziratát anélkül, hogy ezt indokolták volna. Pontos elhatárolás valóban nem lehetséges, hiszen épp a műfaji kevertség jellemző a tárgyalt időszakban. Inkább az a probléma, hogy nem vették figyelembe Hueber megjegyzéseit sem, amelyek pedig némi fényt vetnek írói módszerére és műve sajátosságaira. Hueber a gyulai esküvőt követő nagykárolyi utazással kapcsolatban említi, hogy ennek történetét ugyan egyszer már sietve leírta az ifjú Károlyi grófné, vagyis Jozefa kívánságára, mégis úgy véli helyesnek, ha még részletesebben és minden körülményre ügyelve újra megörökíti és az „annales"-be illeszti. Hiszen a nevezetes és csodás dolgok méltók arra, hogy nemcsak egyszer, hanem többször is följegyezzék őket a nem múló emlékezet számára.

32 Annalesről nyilván az évek szerinti tagolódás miatt beszél. Majd a pompás nagykárolyi mulatságokról beszámolva azt írja: „Habár az egész idő alatt, míg Nagykárolyban voltunk, nem múlt el nap, hogy ne történt volna valami újabb érdekesség, amely kétségkívül nagyon is méltó volt arra, hogy napról napra följegyezzék és egy diárióba foglalják, de kivált azért, mert ez már megtörtént, az egyöntetűség érdekében jobbnak véltem, ha e megkezdett annalesnek formája és módja szerint haladok tovább."

33 Tehát Hueber éppenséggel szembeállítja művét a napról napra vezetett diárióval, vagyis naplóval. Annak spontaneitása, szerkesztetlensége sem jellemző művére, amelynek egyes részeit többször megfogalmazta, és amelynek tudatosan egységes formát próbált adni. Eljárásáról a kézirat címe is tanúskodik. Évről évre összeírta, elrendezte és röviden összefoglalta a történteket. Anyagát 191