Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Bél Mátyás és Békés vármegye felfedezése
17 BML IV AI. a. 68/1747. 18 Bécs, 1750.563-564. 19 Életrajzuk: Haan: Jena Hungarica. Gyula, 1858. 51-55. és Békés vármegye hajdana. 94., 101. és 273-275. Markoviczról lásd még a 27. jegyzetet, valamint:Draskovich József: Európaiság és honismeret. Markovicz Mátyás, Tessedik Sámuel és Skolka András Békés vármegyéről. In: Körösök Vidéke . Honismereti füzet. 1989.Szerk. Erdmann Gyula. Gyula, 1989. 25-38. 20 Willaszky Pál: Adatok Tót-Komlós egyházának s községének történetéhez. Ford. Gajdács Pál. BRMTÉ 1882/83. 44-55. 21 Lm. II. köt. 590-591. 22 Szarvasi nevezetességek. In: Tessedik Sámuel-Berzeviczy Gergely: A parasztok állapotáról Magyarországon. Vál. és szerk. Zsigmond Gábor. Bp. 1979. 264-337. 285. 23 BO I. 284-286., Kristóffy György protocolluma. (A Szarvasi Evang. Gyülekezet Levéltára) A felsorolt írások közül már megjelent: Markovicz Mátyás: Szarvasi csodajelek és egyéb nevezetességek. Ford. Pánczél Barnabás. In: A hétköznapok historikuma. Szerk. DusnokiDraskovich J.-Erdész A. (Körösök Vidéke 5.) Gyula, 1997. 154-161. A többi szarvasi vonatkozású írás és Markovicz fiához, Jánoshoz intézett parainézisének a kiadása is előkészületben van. 24 Esztergom, Főszékesegyházi Könyvtár. Cat. X. Tit. VII. c. 3. 25 A második értekezésről („De Choreis vulgaribus mixtis, sive sociis") csak e levélből értesülünk, a harmadik a következő jegyzetben említett egyháztörténeti vitairat volt. 26 „Brevis Relatio..." (Evangélikus Országos Levéltár. AGE VI. 7.) A szintén e kötetben található vitairat („Rubus Ardens incomsumptibilis...") a Debreceni Ember Pál által írt, Fridrik Adolf Lampe egyetemi tanár neve alatt megjelent História ecclesiastica Regni Hungáriáé című, kálvinista egyháztörténettel folytat kontroverziát. Haan lemásolta Markovicz kéziratkötetéből a Maros-Körös közi vidék leírását, s ezt kiegészítette az utóbb említett vitairatból az öt evangélikus egyház történetével. Ilyen formában adta ki Diplomatariumában (BO I. 286-298.). Mivel azonban a berényi és a szarvasi egyház leírásánál hiányos, illetve szakadt volt a kézirat, a szarvasi egyházról szóló részt kiegészítette Markovicz szarvasi krónikájának egyes részleteivel. 27 „Brevis discursus..." (Békés Megyei Könyvtár kézirattára, Rk 65.) Pánczél Barnabás közölte a Maros-Körös közi vidék leírásának mindegyik kéziratváltozatot figyelembe vevő fordítását: Markovicz Mátyás leírása a Maros-Körös közéről és az ottani evangélikus egyházközségekről. In: Békés megye és környéke XVIII. századi történetéből. Szerk. Erdmann Gyula. (Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3.) Gyula, 1989. 35-75. 28 Kifejezi ezt a változást, hogy a vidék szeretetének hangot adó, bevezető négysoros versét a lutheránus-kálvinista ellentét felidézésével, a reformáció szakadása fölött kesergő sorokkal egészítette ki. Igazolja állításunkat az is, ahogy írása egyes részeit lerövidítette: a vidék ismertetéséből elhagyott néhány olyan mondatot, amely a helyi viszonyokban teljesen tájékozatlan olvasóknak szólhatott. Az egyházak leírásából elhagyta a történetükre vonatkozó dokumentumokat, végül az egyháztörténeti függelék is a vidékkel kapcsolatos eseményekre koncentrálódik. 29 Tíbisci Ungariae fluvii notio, vagique. Kassa, 1735. és Imago Antiquae Hungáriáé. Kassa, 1733. A kunhalmok vagy a vidék folyói mellett Szarvas történetéhez is talált adalékot Timon műveiben. A Torontál kapcsán már idézett Imago novae Hungáriáé című országleíásábanTimon a korabeli Békés vármegyéről mindössze egy mondatot írt. 30 Zombori (i. m. 151.) feltételezi, hogy Csongrád vármegye bejárója Markovicz volt, és a valószínűleg 1730-1731-ben íródott megyeleírás tőle származik. Ezt nem is az zárja ki, hogy Markovicz 1731~től már a jénai egyetemen folytatta tanulmányait, hanem főleg az, hogy a Maros-Körös-köz leírása nem igazolja részvételét sem Csongrád, sem Békés vármegye leírásának elkészítésében. Hiszen feltétlenül beleszőtte volna a szerzett tapasztalatok és adatok egy részét saját tájismertetésébe is, és nyilván említette volna kapcsolatát Béllel, valamint részvételét a Notitia munkálataiban. Ezzel szemben Bélre, akinek pedig megküldte tájismertetését, nem hivatkozik, 178
