Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Bél Mátyás és Békés vármegye felfedezése
Amiként a szenvedélyesen szeretett iskolai munkától sem tudott megválni, úgy arról sem mondott le, hogy mindent megtegyen hazája jobb megismertetéséért. 1813-ban a Prágában kiadott Hesperus című folyóiratban tette közzé újabb javaslatait. 69 Bevezető gondolataiban sokban még Bél Mátyás és a Hungarusértelmiség legjobbjainak törekvései fogalmazódnak meg újra: amikor az osztrák császárságban tudós gondolkodók egyesült erőfeszítései eredményeként fellendülőben vannak a tudományok, a leghasznosabb és legszebb szakok egyikét, a magyar haza földrajzát teljesen elhanyagolják. Ennek következtében a természeti kincsekben'és szépségekben olyannyira gazdag Magyarország sok kül- és belföldi számára máig is terra incognita. A külföldi tudósok, utazók híradásai többnyire rövidek, korábbi munkák állításait ismétlik, még a legjobb külföldi földrajzi összefoglalások is csak valami eltorzított képet adnak az országról. Nem mi magyarok vagyunk-e felelősek ezért - teszi fel a kérdést -, akik hazánk jobb és pontosabb megismertetésével olyan kevéssé törődünk. Számos kitűnő előmunkálat után is nehéz helyzetben vannak azok, akik összegző feldolgozást akarnak készíteni, mivel nagy hiány mutatkozik tiszta és gazdag forrásokban. Leginkább egy topográfiai gyűjtemény kialakítása segíthetne, amelyben minden gondolkodó fő nehézség nélkül elhelyezhetné mindazt, ami figyelemre méltót saját maga látott, hallott és biztos forrásokból merített lakhelyéről és környékéről vagy más, általa bejárt vidékről. Ezzel együtt egy topográfiai társaság felállítását is kezdeményezte, amelynek tervét már régóta forgatta fejében. Remélte, hogy létrejön egy kizárólag Magyarország földrajzával foglalkozó tudományos intézmény. Elképzelései ismertetése után azt is pontosan körvonalazta, hogy milyen írásokat szeretne kapni a topográfiai gyűjtemény számára, ezért 13 pontba foglalt, részletes tervezetet közölt arról, hogy mit kellene tartalmaznia egy „topográfiai-statisztikai helységleírásnak". A folyóirat kiadója, Carl Christian Andre, brünni tanár és közgazdász a cikkhez fűzött megjegyzésében megállapította, hogy Skolka felvetése olyan kitűnő, és maga a tervezet is annyira jó, hogy csak azt lehet kívánni: sokan legyenek, akik hajlandók megvalósításában részt venni. Bár cikkében Skolka még az írta, hogy új állomáshelye, Bács megye helységeit és legérdekesebb vidékeit szándékozik apránként leírni, amikor tervezete gyakorlati megvalósításával mintát kívánt adni, mégis előbbi működési helyéhez, korábbi dolgozatához nyúlt vissza. Berény leírását bővítette terjedelmes monográfiává, ebbe az írásába próbálva belefoglalni mindazt, ami még frissen emlékezetében élt az egész békési vidékről, annál is inkább, mert úgy vélte, hogy a berényiek gazdálkodására és életmódjára vonatkozó megállapításai közül sok a megye szinte mindegyik helységére érvényes. 70 A Hesperusban hónapokon át folytatásokban közölt munkát André lelkesen ajánlotta az olvasók figyelmébe. Noha csak egy falut mutat be, érdekesebb egész vidékek topográfiáinak vaskos köteténél, és bizonyára még soha egyetlen faluról sem mondtak el ennyi tanulságos és érdekes dolgot. Bárcsak hasonlóan alapos munkák születnének Magyarország és a birodalom egyéb részeinek sajátosságairól is. 164