Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Bél Mátyás és Békés vármegye felfedezése
Vályi nemcsak a Helytartótanácstól és a vármegyéktől kapott támogatást. Batthyány József hercegprímás jóvoltából áttanulmányozhatta Bél Mátyás kéziratos megyeleírásait is. Békés vármegye leírásának segítségével röviden összefoglalt ismertetést adott lexikonában a megyéről, ezenkívül Békés mezővárossal kapcsolatban is merített adatokat a mintegy 60-70 évvel korábban összeállított megyeleírásból. A Vályi által kivonatolt adatok egy része természetesen elavult már. (Ezért állítja, hogy a megye legnépesebb és legnagyobb mezővárosa Békés.) Ráadásul elírások (pl. „Bálmegye" Bélmegyer helyett), pontatlanságok csúsztak be helyenként. Téves összefüggésben idézi a megyeleírásban olvasható mondást, amely természetesen nem ezen a vidéken járta, hiszen itt nem egy helyen még a XIX. század első évtizedeiben is csak egyszeri szántás volt szokásban. Azt írja ugyanis, hogy a megye „szántó földgyei kövérek és nyirkosak, azért mondgyák Békés Vármegyében: A ki egyszer szánt, egy kenyeret eszik; a ki kétszer, kettőt, a ki háromszor, hármat." Korabinszky és Vályi földrajzi-helyismereti lexikonjai, legalábbis adataik egy részét tekintve, a leíró statisztika újabb, fejlettebb változata felé mutatnak, amelynek nálunk Schwartner Márton személyében akadt igazán kiváló művelője. A Göttingában tanult pesti egyetemi tanárnál a statisztika már pontosan definiált, a rokon tudományoktól (történelem, állambölcselet stb.) elválasztott, önálló tudományként jelentkezett. Kísérlete Magyarország statisztikájának összegzésére pedig az európai statisztikai kutatás történetében is úttörő kezdeményezés volt, mivel egy állam minden addiginál mélyebb, rendszeres statisztikai leírását végezte el. 51 1798-ban kiadott munkájában ugyan nem megyénként ismertette az ország viszonyait, mégis érdekes lehet megnézni, hogy Békés vármegyéről milyen adatok szerepelnek a könyvben. A természeti feltételek bemutatásánál Schwartner cáfolja azt az elterjedt véleményt, hogy a magyarországi éghajlat különleges és egészségtelen, és emiatt pusztulnak el a német telepesek az országban. Ezzel szemben viruló német telepeket sorol fel, említi a gyorsan növekvő Békés megyei kolóniákat is, amelyekből már újabb telepes csoportok rajzottak ki. Az evangélikus vallású Schwartner a megye két evangélikus lakosságú településéről, Tessedik Szarvasáról és Orosházáról hoz népességstatisztikai adatokat. Az ország terményeiről, az egyes gazdasági ágakról írva említi, hogy többek között Békés megye is nevezetes juhtenyésztéséről és gyapjúkereskedelméről, Gyula pusztái pedig a marhatenyésztésről. Végül még a méhkaptarok számát tekintve szerepel az elsők között a megye. A gabonát az ország déli részén vermekben tárolják, Békés megyében egyetlen csűr sem található - jegyzi meg Bélhez és Markoviczhoz hasonlóan. Minőségét nézve a Békés megyei búza - egy II. József által végeztetett osztályozás szerint - a Miskolc környéki után következik, a Csongrád megyében, az egykori Bánátban és Bácskában termővel együtt, majd ezek után a szerémségi. Ehhez azonban hozzáfűzi, hogy Mosón, Nyitra, Pest, Heves, Bihar és Szatmár megyék talán joggal lehetnének elégedetlenek e besorolással. 160
