Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Bél Mátyás és Békés vármegye felfedezése
önéletírásában büszkén idézhette lessedik: „Példát vegyen a mi népünk a Békés vármegyei szarvasiakról és más két-három szomszéd helységekről, melyek a tudós és nagyérdemű Tessedik Sámuel úr példás tanítása szerint nemcsak maguknak sok kövér tejet, vajat és sajtot nyernek, hanem a pesti piacra is annyit hoznak, hogy bátran lehet állítani, mint három Pest-Pilis-Solt összekapcsolt vármegyéknek lakosai." 45 Tessedik maga, bár megyeleírást nem állított össze, munkáiban előszeretettel hozott példákat a jól ismert tiszántúli vidékről. 46 A parasztember Magyarországban című könyvében az itteni gazdálkodás, népélet és művelődési viszonyok kritikus bemutatásával igyekezett bizonyítani az elmaradottság, a káros szokások és a tudatlanság megszüntetéshez vezető ésszerű rendszabályok és reformok bevezetésének szükségességét. Kora problémáinak megértése és feltárása céljából a történeti folyamatokra is figyelmet fordított, szembeállította egymással a múltat és a jelent. A XVIII. század első évtizedeitől kiindulva felvázolta a Harruckern uradalom területén az 1780-as évekig bekövetkezetett fő változásokat, képet adva a korábban „magyar Kánaán"-nak nevezett vidék metamorfózisáról. Látta az időközben végbement fejlődést, a népesség sokszorosára növekedését, öt-tízezer lakosú helységek létrejöttét, a jobbágyok kedvező helyzetét a Harruckernek birtokán (ezt ideálként állítja az olvasó elé), de főleg a szaporodó gondokat: az extenzív gazdálkodást nem lehet a régi módon sokáig folytatni, nincs mód a művelés alá vett földterület további kiterjesztésére, a gabonatermelés térhódításának az e vidéken dívó szilaj állattartás látja kárát, gátat állít a fejlődés elé az újraosztásos földközösség és a nyomáskényszer, a régi településmód és határhasználat stb. Ha Markovicz korábban arról számolt be, hogy „nem ritkán látni mifelénk olyan parasztot, akinek 60-70-80 marhája, 20-30 vagy még több lova van, azután saját gulyása, saját kondása, 300-400 vagy még több pozsonyi mérő gabonája", Tessedik úgy vélte, hogy kellő intézkedések és változtatások hiányában „a paraszt jó állapotja lassan-lassan nyomorúságba hajol". Markovicz leírta verses krónikájában, hogy a tájon egymást érő szállások már valósággal falvaknak nevezhetők, Tessedik viszont már a tanyarendszer problémáira mutatott rá a gazdálkodás és a gyermeknevelés szempontjából. Megismételhette a Maros-Körös közi vidék ismertetőjének szavait, hogy sok helyen csak egyszeri szántásra kerül sor, és akkor 4-6 pár ökröt is ekéje elé fog itt a paraszt, de ehhez azt fűzte hozzá, hogy „a gabona szára sokszor mégis alig van két araszt a földön felül". Tessedik, illetve 1784-ben németül, majd két év múlva magyarul is kiadott könyve, „A parasztember Magyarországban" hatását mutatja az eperjesi születésű Korabinszky János Mátyás földrajzi, történelmi és terménylexikonja, 47 ugyanis ebben a Szarvasról írott lexikoncikk részben Tessedik művének segítségével ismerteti igen érdekesen a megye viszonyait. Láthatólag olvasta és felhasználta Korabinszky Markovicz verses krónikáját és Szarvasról írott feljegyzéseit, említi a kunhalmokról szóló tanulmányát is. Feltételezhető, hogy Tessedik révén - akinek működését és főleg nemrég megjelent könyvét elismerő 158
