Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Bél Mátyás és Békés vármegye felfedezése

gyét más vármegyékkel együtt ábrázoló térképek is Mikoviny műhelyéből, ezek azonban kevésbé kidolgozottak.

16 A vármegye tisztikara tudományos munkához először 1747-ben szolgáltatott adatokat. Csáky Miklós nagyváradi püspök, Bonbardus egykori tanítványa fordult a megyéhez, kérve az 1718-ban kiadott topográfiában a megyéről, valamint a Torontálról szóló fejezetek kiegészítését és korrigálását.

17 Bonbardus munkájának második, bővített és javított kiadásában azután szó szerint átvéve közölték a vármegye „saját jeles írójának" csinosan összeállított ismertetését, aki Timon Sámuel könyvének segítségével tisztázta Tbrontál valódi helyét és röviden ismertette Békés megye határait, nevének eredetét, folyóvizeit és nevezetességét, a gyulai várat, valamint a történeti eseményeket egészen a Harruckernek telepítő tevékenységéig. Ehhez az ismertetéshez a kötet átdolgozója hozzáfűzte még, hogy a vármegye igen nagy kiterjedésű (hossza 8, szélessége 6 mérföldet tehet ki), de kevés a lakott helyek száma (Gyulán és Békésen kívül még 13 helységet sorol fel). Járásaiban nincsenek bő forrású fürdők, hegyek vagy szőlők, dicsérik viszont a halak és a barmok sokaságát. Végül még a vár török ostromáról és Kerecsényi sorsáról szól Istvánffy és Ens krónikái alapján. A megye bemutatása immár két oldalt vett igénybe.

18 A Felvidékről déli irányban, az ország alacsonyabb népsűrűségű területére kirajzó szlovákság megtelepedéséhez a Tiszántúlon kedvező feltételeket kínált a Harruckern uradalom. Az itt létrejött és gyorsan növekvő, gyarapodó evangélikus diaszpórák (elsősorban Csaba és Szarvas) gyülekezeteinek lelkészi állásra szóló meghívásait hamarosan a felvidéki Hungarus-értelmiség jeles képviselői is elfogadták. E tény jelentőségét aligha becsülhetjük túl, hiszen a megye néhány nagyobb településén képzett, a tudományok ápolásával is foglalkozó, a népet pedig sok tekintetben már felvilágosult eszmék jegyében irányító, oktató gondolkodók tűntek fel. Bél Mátyás és a pozsonyi iskola hatása általuk sugárzott ki erre a vidékre, amely nevezetes volt gabonatermő földjéről és a pusztáin legelésző csordák sokaságáról, szellemi teljesítményekkel azonban a legkevésbé sem hívta fel magára a figyelmet. A XVIII. század első felében érkezett felvidékiek közül két markáns egyéniség, két energikus és igen művelt lelkész emelkedik ki: Markovicz Mátyás, akit 1734-ben hívott meg a szarvasi gyülekezet, és az őt Pozsony és Jéna után a békési tájra is követő régi jóbarát, az idősebb Tessedik Sámuel, aki 1744-től működött Csabán.

19 A vármegye, illetve a vidék múltjának kutatása és korabeli viszonyainak ismertetése tekintetében Markoviczot különleges hely illeti meg. Bél Mátyás nagyhatású országleíró törekvéseihez az ő munkássága kapcsolódott errefelé a legközvetlenebbül. 1748-tól haláláig a pest-békési egyházmegye alesperesi tisztjét is betöltötte; ilyen minőségben elérte, hogy az összes tiszántúli evangélikus egyházban a község pénztárából fizessék a tanítókat, és így a tanulók szüleit csak a szükséges könyvek beszerzésének költsége terhelte.

20 Napi egyházi feladatai mellett tudományos és oktató-nevelő célzatú, vallási és honismereti tárgyú művek sorát írta részint latinul, részint 152