Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

A gyulai vár 1566. évi ostromának időrendje

Szeptember 8-án érkezett az első hír a császári táborba Gyula feladásáról és a kivonulók megtámadásáról. Egy paraszt vitte a hírt Egerbe, aki elmondta, hogy a török friss lőport kapott Gyula alatt és ismét lőni és rohamozni kezdett. (A hírvivő a nyolcnapi tűzcsendet értelmezte így, amely leteltével azonban ismét lövéseket lehetett hallani.) Éspedig olyan keményen rohamoztak, hogy a várkapitány nem volt képes tovább tartani a várat és hadinépével fel kellett adnia azt. Elérte ugyan, hogy életüket és javaikat megtartva elvonulhatnak, ezt azonban a török nem tartotta be, hanem egész hadinépével levágta.

51 A hírnek azonban nem akartak hitelt adni a császár táborában, mivel úgy vélték, hogy a vár jól el van látva lőszerrel és élelemmel, és még Schwendi sem erősítette meg a hírt.

52 A császártól magától szeptember 11-én érkezett olyan üzenet Bécsbe, hogy Gyula nemcsak áll még, hanem a törökök még két erős rohamot és vagy 2000 embert veszítettek el.

53 Ezek az információk azért érdekesek, mert azt látszanak tanúsítani, hogy a fegyverszünet letelte után nem jött létre rögtön a szerződés a vár feladásáról, hanem a török még egy-két napig újra támadta a várat, és ezután kényszerült Kerecsényi a feladásra. Végül 13-án érkezett a győri táborba Schwendi futára, aki a vár feladásának hírét megerősítette.

54 A vár feladásának körülményeiről és az őrség kivonulásáról egyedül a Gyula ostromát összefoglaló hírlap tudósít a német újságok közül, amelyet Karácsonyi és Scherer is felhasznált, így ezekre az eseményekre nem kell részletesen kitérnünk. Ebben a hírlapban olvasható, hogy a kivonulás szeptember 2-án délben kezdődött meg, míg ezzel szemben néhány krónika és emlékirat tévesen szeptember 3-át és 4-ét adja meg az esemény időpontjaként.

55 A kivonulás előtt, augusztus 30-án írták alá Kerecsényi és tisztjei a szerződést a vár feladásáról.

56 Istvánffy szerint magyar és török részről Melith György és Mehmed aradi parancsnok - mint megbízottak - szeptember l-jén állapodtak meg a megadás feltételeiről.

57 Mind a vár feladásáról, mind a védők kivonulásáról a két legfontosabb forrás az említett német újság, valamint Frölich kassai lelkész szeptember 14-én írott levele,

58 amelyek több helyen is alátámasztják egymás állításait. A török hitszegésére számítani lehetett. A kivonulást ennek tudatábban kellett megszervezni és irányítani. A kivonulás során Kerecsényi és tisztjei talán követtek el hibákat (pl. a török túszok könnyedén kiszabadulhattak), de a források alapján már nem ítélhető meg biztosan, hogy mit tudtak és mit lehetett volna tenni. JEGYZETEK 'GyTT. köt. 211-224. 2

I.m. 211-212. 3 Szamosközy István: Rerum Ungar icarum libri IV (1566-1586). In: Szilágyi Sándor: Szamosközy István történeti maradványai. I. köt. Bp. 1876. 56. 4 Karácsonyi: Békésvm. tört. I. köt. 170-176. 133