Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Albrecht Dürer származásáról Haan Lajos könyvének ürügyén
63 Amint a kereskedelemre, úgy a kézművesek és művészek kapcsolataira vonatkozó adatokat is Schwob összegzi. (I. m. 26-54. és 78-81.) Az adatok azonban többnyire későbbiek az idősebb Dürer Németországba vándorlásának időpontjánál. 64 A. D. Ausstellung. 40. 65 Triausing: i. m. 29., valamint könyve második kiadása (I. köt. Leipzig, 1884. 39.), vö. még: Lukinich: i. m. 723-724., Hirschmann: i. m. 38.,Thieme-Becker: i. m. X. köt. 61-63. A további irodalmat megadja M. Mende: Dürer-Bibliographie. 23-25. 66 Schwob: i. m. 29. A török veszélyre való hivatkozás a kivándorlás okaként természetesen alaptalan, mert Gyulát a XV században nem fenyegette török támadás. Ugyanúgy a huszitamozgalom okozta zavargások sem adhattak okot rá, amint J. C. Hutchison véli (Albrecht Dürer. A Biography. Princeton. 1990. 6-7.), mert azok csak a Délvidéket és különösen a Szerémséget érintették. Schwobbal együtt viszont helyesen utal a magyar és német, illetve nürnbergi kereskedelmi kapcsolatokra. Ernst Ulimann írja, hogy Dürer Nagyvárad környékén letelepedett német bevándorlók nemzetségéből származik, de bizonyítékot nem hoz rá. (Albrecht Dürer: Schriften und Briefe. 6.) Rüdiger an der Heiden szerint is valószínűleg németek voltak Dürer ősei. (Dürer. In: Az érett reneszánsz. Bp. 1986. 281.) 67 inkier: i. m. 7-10. 68 Haan: i. m. 45^8. 69 GyO 18-21. 70 Lukinich: i. m. 729. Fenyő Iván (i. m. 10-11.) is a névre és Békés megye lakosságának magyar voltára hivatkozik. A Laßlen keresztnév a Ladislaus (László) egyik változata, amit Schmeller bajor szótára regisztrál. (Dürer. A festészetről és a szépségről. 101.) 71 Szendrei: i. m. 7. 7Z Brion: i. m. 17. 73 Vö.: Mende: Dürer-Medaillen. 57-68. és 187-193. 74 Joachim Camerarius német humanista írta le 1532-ben Dürer e jellemző vonását. (Albrecht Dürer 1471 bis 1528. Das gesamte graphische Vférk. IL köt. 1129-1130. Vö. még: inkier: i. m. 3.) 75 Rebel: i. m. 160. Vö.: Arisztotelész: Nikomakhoszi etika. I. könyv. 1100b. Bp. 1971. 76 Mende: i. m. 62-66. 77 Lüdecke: i. m. 5. Kulmbach festményét Kromérízben (Kremsier) őrzik. Erről eddig nem sikerült reprodukciót találnunk. 78 inkier: i. m. 7-8. Vö.: Mende: i. m. 82-93. és 211-214. 79 Brion: i. m. 14., Lüdecke: i. m. 5., G. Zampa-A. O. della Chiesa: i. m. 83. Hirschmann (i. m. 38.) ismerteti az ellentétes érveket, és megállapítja: nem lehet bizonyító adatot találni arra, hogy a festő ősei magyarországi német telepesek voltak. 80 Erwin Panofsky: Albrecht Dürer. I—II. köt. Princeton-New Jersey, 1948. 1. köt. 4., Strieder: i. m. 8-9., Rebel: i. m. 15-16., Georg Kaufmann: Die Kunst des 16. Jahrhunderts. (Propyläen Kunstgeschichte) Berlin, 1990. 181. 81 H.Th. Musper: Albrecht Dürer. Köln., 1971. 10., Fenyő Iván: i. m. 10-11. Az utóbbi szerint eldöntetlen a kérdés, de alapos érvek szólnak a magyar származás mellett. 82 Lukinich: i. m. 729-731. Schwob (i. m. 29.) még az évszámot is tudni véli. Azt állítja, hogy Anton Dürer 1410-ben ment Gyulára. Szerinte vitatott, hogy az idősebb Dürer Gyulán, Nagyváradon vagy Nürnbergben tanulta ki az ötvösmesterséget. Ezzel szemben meg kell állapítanunk, hogy egy adat sem szól nagyváradi tartózkodásáról. 83 'winkler: i. m. 7. 84 Musper: Albrecht Dürer. Köln, 1965. 7., Wnkler: i. m. 7. 85 Hirschmann: 38-39. Vö.: Dürer. Schriftlicher Nachlaß. I—III. köt. Hrsg. Hans Rupprich. Berlin. 1956-1969. 1. köt. 252., Rebel: i. m. 25-26. 120
