Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Előszó

lehetséges történelem- vagy valóságértelmezések közül, amely így nem lehet kizárólagosan igaz és végső sem. Nem voltak ismeretlenek e problémák már az olyan „régi hajós" számára sem, mint az olasz reneszánsz kultúrájáról összképet adó Jacob Burckhardt, hiszen ezt írja könyvében: „A nagy tengeren, amelyre kimerészkedünk, nagy a száma a lehetséges utaknak és irányoknak, s ugyanazok a tanulmányok, amelyeket ennek a munkának érdekében végeztünk, másvalakinek a kezében nemcsak teljesen más módon volnának felhasználhatók és feldolgozhatók, hanem lényegesen más következtetésekre is adhatnának ösztönzést." A nyomokból kiindulva tehát a történész konstruálja, elbeszéléssé formálva újraalkotja a múlt egyes szeleteit, ezáltal tartósítja és fogyaszthatóvá is teszi, így járulva hozzá a kulturális emlékezet táplálásához és gyarapításához. Természetesen nem értelmezheti a múltat teljesen tetszőlegesen, a cél az egykori valóság valamiféle megközelítése, rekonstrukciója, amelynek során be kell tartania a mesterség szabályait. Az interpretációnak vannak bizonyos határai, ökonomikusnak kell lennie, például egy régi mosócédulát nem a kabbala eljárásaival ajánlatos megfejteni (Eco). Reinhart Koselleck Szókratész szellemében a források vétójogáról beszél: azt ugyan nem mondják meg, hogy mit írjunk, de azt világosan kijelölik, hogy mit nem írhatunk, állíthatunk. A forrásokkal vagy nyomokkal folytatott végtelen diskurzusban létezik és kap folyton új értelmet a történelem. A kötet, amit a kezedben tartasz, jóakaratú Olvasó, mintegy tizenkét év terméséből ad válogatást. Nem csoda, ha elfogott valamiféle „nel mezzo "-hangulat, s ez „a felénél"-érzés szülte a taljános címet is. - De minek a felénél? Az élet útjának aligha, hiszen már a rómaiak igen kedvező számítása szerint is az idősebbek közé vagyok sorolandó. Fiatalon - gyakorta úgy tűnhet - a véletlen játéka s nem tudja, honnan hová tart az ember. Utólag visszatekintve azonban világosan elrendezett oksági sort láthat, és tökéletesen meghatározottnak vélheti sorsa alakulását, amint az a nevezetes fatalista Jakab, aki térdlövéséből le tudta vezetni élete minden további fordulatát. Az én térdlövésem talán az lehetne, hogy Gyulán születtem és nőttem fel. A vár és a múzeumban kiállított fegyverek hatására megelevenedhetett előttem a végvári vitézekről szóló történelmi regények világa. A németvárosi iskolában pedig már korán (a kötelező orosz előtt) megkezdhettem a német nyelv tanulását. A többi mind ebből az indulásból következett, szinte szükségszerűleg. Valójában azért kaptam még egy-két jelképes térdlövést, amely meghatározta a továbbiakat. A debreceni egyetemen néhány kiváló tanárunk előadásai, szemináriumai arról győztek meg, hogy a történelem mindent felölelhet, ami érdekes, a gazdaság- és társadalomtörténet kutatásával összefér a vallás-, a művészet- vagy éppen a zenetörténet tanulmányozása. A történelem csillogó sokszínűsége tárult fel az akkor (a '70-es években) meghatározó szerepet játszó, irányt mutató francia történész iskola, az 10