Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Albrecht Dürer származásáról Haan Lajos könyvének ürügyén

helyesen jutott arra a véleményre, hogy a festő magyarországi ősei tehetős parasztok lehettek, akik állattenyésztéssel foglalkoztak.

54 Ehhez azt tehetjük hozzá, hogy emellett és talán elsősorban szarvasmarhákkal és lovakkal folytatott kereskedelemmel, hiszen a Gyula körüli vidék fő kereskedelmi cikkét hagyományosan a ló, majd utóbb (valószínűleg a XIV századtól kezdve) a szarvasmarha jelentette. A jómódot pedig az tükrözi, hogy Anthonit apja a legelőkelőbb és nagy befektetést kívánó luxusipar, az ötvösség folytatására szánta. Hogy Anthoni maga is biztos megélhetéshez jutott, azt fiai foglalkozása mutatja. Ha szegény, paraszti szinten élő egytelkes nemesi család lett volna, a fiúnak aligha választhatták volna éppen az ötvösmesterséget. Ha viszont ökrök és lovak tenyésztésével, kereskedelmével vagyont szereztek, akkor miért adták volna egy nemesi család tagját kézművesmesterségre. Az bizonyos, hogy nem egy átlagos falusi parasztcsaládról volt szó, hanem egy újabb, vállalkozó, mozgékonyabb és tájékozottabb típusról, amely meg tudta ragadni a gazdagodás kínálkozó lehetőségét, amelyet a XIV század végén és a XV század első felében az élőállatok kereskedelmének fellendülése biztosított. Ajtós faluban élve helyzetük nem lehetett rosszabb a gyulai mezővárosi lakosokénál, mert akkor máshová költözhettek volna. Ugyanakkor bizonyosan profitáltak a mezőváros közvetlen közelségéből, vásárain és hetipiacain megjelenhettek áruikkal. A XIV század végétől a nyugatra és délnyugatra irányuló magyar külkereskedelemben jelentős helyet foglalt el az állatkivitel, amelyből igencsak kivették a részüket az alföldi mezővárosok polgárai, nagygazdái és a falusi jobbágyok egy rétege is.

55 A marhákat az alföldi pusztákon hizlalták, amelyeket e célra vettek bérbe. Ugyanakkor Nürnberg már igen fejlett kereskedelmi és kézműipari központ volt. Észak és dél, kelet és nyugat távolsági kereskedelmének csomópontjává vált, ahol 12 kereskedelmi út futott össze. A XV században a legvirágzóbb európai városok egyikének számított (lakosságának száma 20 ezer fölé emelkedett), Németország \elencéjének is nevezték, mindenekelőtt stabil kormányzatára utalva.

56 A Magyarországgal folytatott kereskedelemről a XIV század első feléből maradtak fenn az első adatok, a Holzschuher cég üzleti könyveiben állatbőrök behozatala szerepel.

57 Ez összhangban áll Matteo Villani (f 1363) krónikájának ismert részletével: „Magyarországon ugyanis nagy számú ökör és tehén tenyészik, amelyeket a földművelésre nem használnak, hanem a téres legelőkön gyorsan meghizlalják s levágják őket, bőrükkel és zsírjukkal élénk kereskedést űznek..."

58 A XIV század végétől megnőtt a kereslet a vágómarha iránt, a török balkáni előnyomulása pedig elzárta a Balkánra és a Keletre vezető utakat, így a korábbi tranzitországok, Magyarország, Morvaország, Csehország és Lengyelország váltak a fő szállítókká. Nürnberg lett a kelet-délkelet felől érkező vágómarha egyik legfontosabb délnémet elosztópiaca.

59 A középkor végén Magyarország látta el hússal a német területeknek a Nürnberg-Frankfurt-Köln vonaltól délre eső részét, valamint Eszak-Itáliát, főként\elencét.

60 Az 1420-as és 1470106