Erdmann Gyula - Merényi-Metzger Gábor: Apor Vilmos Gyulán. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 11. (Gyula, 2000)

II. Apor Vilmos gyulai működésének válogatott dokumentumai

Szeptember eleje tehát igen fontos dátum: fontos a szülőkre, fontos a tanítókra, fontos a gyermekekre, de nagy jelentőségű a hazára is. - Ha összefog minden tényező, az iskola kiválósága, a tanerők rátermettsége, a szülők gondoskodása a gyermeklélek képzésében, akkor nagy reményekkel nézhetünk a jövő felé, akkor oly erős, vallásos, hazafias ifjú nemzedék fog iskoláinkból kisarjadni, mely újra felépíti eltiport szegény hazánkat. Gyulai Katolikus Egyházi Tudósító, 1921. szeptember 4. 2-4. old. 22. Gyula, 1921. december 4. Apor Vilmos „Karácsony" c. című írása Midőn kora hajnalban megszólal a templom harangja és hívó szózatára mindenünnen látjuk a hívó népet az Isten háza felé sietni, a csikorgó hidegben is átmelegszik szívünk arra a gondolatra, hogy itt az Advent és közéig a karácsony. Mintha az a sok lámpás, melynek fénye Rorátés hajnalokon a sűrű ködön átszivárog, halványan előre vetné a karácsonyfának csillogását. Az egyházi ünnepeknek talán egyike sem bír annyi varázzsal és melegséggel, annyira egyik sem nyomja rá bélyegét a polgári életre is, mint éppen a karácsony. Mert ezt az ünnepet nemcsak a templomban ünneplik, nemcsak a tömjén füstje teszi áhítatossá, nemcsak az oltár gyertyái teszik fényessé, nemcsak az egyházi énekek teszik ünnepélyessé - ezt az estét megünnepli minden ház, minden család, az egész polgári társadalom, mégpedig nem zajos vígsággal, nem hangos szólamokkal, világias nótákkal, hanem bensőséges, áhítatos családi ünneppel. A karácsonyfa gyertyáinak lobogó fényénél, a fenyőágak varázslatos illatában valahogy elnémul minden diszharmónia, a káromlónak is eláll a szava, elhallgat a rágalom, szünetel a politizálás, eloszlik a félreértés, megszűnik a harag és békében, egyetértésben szemléli a gyermekek örömét az apa meg az anya és újult szeretetben összeforr az egész család, midőn a kisdedek ártatlan, kristályhangja énekli: Dicsőség mennyben az Istennek, békesség földön az embernek! A gyermekek ünnepének nevezzük a karácsonyt és ez is elsősorban. Mikor szent hitünk sugallatára a gyermekké lett Istent szemléljük és a gyermekerényeket, a gyermek minden kedvességét, báját imádjuk a kisded Jézusban, önkéntelenül minden házban és családban a gyermek kerül előtérbe, annak óhajtunk örömet szerezni, azt árasztjuk el ajándékokkal, és annak ártatlan, romlatlan boldogságában akarunk gyönyörködni. És a gyermekek öröme ösztönszerűleg visszhangra talál a szülők szívében; önkéntelenül eszükbe juttatja a szoros köteléket, mely a gyermeket az apával és anyával összefűzi, azt a vérbeli kapcsolatot, azt az érzelmi közösséget, azt az egységes célt, mely az apa verejtékének s az anya gondjainak egyedül ad értelmet és irányt a gyermekek személyében; így a közös gondolatok mellett háttérbe szorulnak a szülők lelkében is a szétválasztó jelenségek. Kiket Isten áldása az oltár-