Erdmann Gyula - Merényi-Metzger Gábor: Apor Vilmos Gyulán. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 11. (Gyula, 2000)

II. Apor Vilmos gyulai működésének válogatott dokumentumai

Akkor az egész világ számára jött el a Szentlélek, az ő ihlete akkor nem csak azt a házat töltötte be, melyben az apostolok meghúzódtak, hanem földrengésként megremegtette az egész várost, szélviharként végig süvített a föld négy sarkáig és fuvallata behatolt távoli népek millióinak lelkébe. Valóban Isten rábocsátotta leheletét a világra és „felelevenedtek és megújította a föld színét" (130. Zsolt. 29, 30.) Egyedül áll ez az esemény, azóta nem is ismétlődött. A Szentlélek nem jött el többé annyi feltűnéssel, oly megrázó világrengető hatalommal és erővel. Ő azóta itt maradt Krisztus egyházában mint annak éltető eleme; munkálkodása csöndes, észrevétlen, de kitartó és fáradhatatlan. Mert amint az Isten Fia nem a maga dicsőségét kereste e földön, a harmadik isteni személy, a Szentlélek sem úgy működik az egyházban, hogy elkápráztassa, megbűvölje, csodálatba ejtse a világot, hanem, hogy állandó befolyásával a tanító egyházat a tévedéstől megóvja, a hit kifejtésében felvilágosítsa és tüzesítse és a hívek szíveit az üdvösség tanának befogadására alkalmassá tegye. Ami pedig a Szentlélek az egész egyház számára, ugyanaz O a hívek minden egyesének. „Nem tudjátok e, hogy Isten temploma vagytok és a Szentlélek lakozik bennetek?" A keresztség felvétele óta mint szívednek édes vendége ott lakozik bensődben, ott lakik nesztelenül, csendben meghúzódva és amint a kovász a tésztának ízét adja, mint ahogy az eledel a testben vérré és izommá változik, úgy munkálkodik Ő is az emberi lélekben, mindig alkot, mindig javít és gyógyít, mindig serkent a jóra, állandóan osztogatja ajándékait, állandóan nagyobbítja Krisztus malasztját és készíti elő a lelkeket az Isten látására. Amint azonban az a láthatatlan pünkösdi Lélek egyszer eseményként hatott az egész egyházra, úgy minden egyes ember szívébe is egyszer felejthetetlen eseményként nagyobb ünnepélyességgel akar bevonulni. Ez az esemény a bérmálás szentségének felvétele. Az „Apostolok cselekedeteiben,, olvassuk, hogy „midőn az apostolok, kik Jeruzsálemben valának, hallották hogy Szamaria lakossága bevette az Isten igéjét, hozzájok küldék Pétert és Jánost. Kik elmenvén imádkozának érettük, hogy vehessék a Szentlelket; mert még senkire közölök nem szállott, hanem csak megkereszteltettek vala az Úr Jézus nevében. Akkor rajok tevék kezeiket és azok vevék a Szentlelket." (8,14,17.) Képzeljük el a szamarai lakosság hangulatát, kik- miután Fülöp, az apostolok kiküldött szerpapja, őket a Krisztus hit igazságaival megismertette, megkeresztelte és már jó ideig a keresztény életben vezette és irányította -, most első ízben látogatását fogadják az Úr Jézus két kedvenc apostolának. Mily áhítattal mily csodálattal hallgathatták beszédeit azoknak, kik három éven át állandó kísérői voltak az Üdvözítőnek és mily megilletődéssel borultak le előttük, midőn végig menve minden egyesre rátették kezüket, megjelölték homlokukat, rájuk esdve a Szentlélek hathatós kegyelmeit. Ezt az eseményt Szamaria keresztényei soha az életben el nem felejtették. Pedig ugyanez az esemény fog lejátszódni pünkösd ünnepén a gyulai hitközségben, hiszen Szamariában szent Péter és szent János sem tettek mást, mint amit az apostolok utódja, szeretett megyés püspökünk fog tenni veletek: a bérmálás szentségét osztogatták. Ugyanaz a Szentlélekisten, ki rájuk szállt ama első keresztényekre, az száll a gyulai bérmálandókra is, ugyan-