Erdmann Gyula - Merényi-Metzger Gábor: Apor Vilmos Gyulán. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 11. (Gyula, 2000)

II. Apor Vilmos gyulai működésének válogatott dokumentumai

Gyula, 1937. július 11. Apor Vilmos nyilatkozata a külterületi hívek lelki gondozásáról A „Békés" szerkesztője kérdést intézett Báró Apor Vilmos c. apát, plébánoshoz a Gyula környékén sorozatosan feltárt templomokra vonatkozólag és tőle a következő nyilatkozatot nyertük: „Kétségtelen, hogy a feltárt templomromok igen nagy jelentőségűek a magyar történelem, a kultúr- és művészettörténelem szempontjából. De talán leginkább a lelkipásztor tanul ezekből a leletekből. Kézzel fogható bizonyosságot szerezhetünk arról, mily intenzív gondoskodás volt a régmúlt időkben a lelkek igényéről. Ahol emberi település volt, ott templomocska is épült, ott lelkészi állomás is volt. Könnyen nyílt alkalma a szegénynek és gazdagnak, városi polgárnak és jobbágynak templomba menni, az isteni igét hallgatni és szenvedésért égi vigasztalásban részesülni. Ezért volt Gyulán a török hódoltság előtti időben a plébánián kívül bencés apátsági templom és a várfalakon kívül letelepült nép részére ferences zárda, de a betegek és szegények gondozására is kiterjedt a figyelem: a Beginák rendháza a mostani csendőrségi laktanya környékén, ezt a célt szolgálta. A környékbeli falvak pedig úgy volt, mint ahogy ma Erdélyben és Dunántúlon is láthatjuk, hogy a jobbágyok és a zsellérek házai a dombra épített falusi templom köré csoportosultak, mintegy védelmet keresve kicsinységükben a hatalmas Isten hajlékánál. A török hódoltság (részben már a tatárjárás) mindezt tönkretette és az új települési politika, mely már a „felvilágosodás" szellemével eltelt emberek által nyert irányítást, már nem a vallásos szellemben irányította a telepítést. Nem alapított falvakat, csak hatalmas határral rendelkező mezővárosok létesültek, míg a földmívelő nép tanyákat épített kiki a maga telkén, sok kilométernyire a várostól, illetve a nagyközségtől. Intenzív lelkipásztorkodásról így szó sem lehet. Nem éri utol a pásztor a szétszórt nyáját. A mai lelkipásztorkodás iránya tehát nem lehet más, mint követni a régmúlt idők példáját. A városok szélén fekvő külső negyedek nem irányíthatók rendszeresen lelki vonatkozásban, központilag, ott kell állani a külvárosi templomnak, ott élnie köztük a lelkipásztornak, hogy mindegyiket hívei közül ismerje és bárki könnyen felkereshesse őt, minden ügyével-bajávalDe ki a tanyára is eljutnia lelkipásztori tevékenységnek. Annak a tanyai népnek is kell lelkivezető, tanácsadó. Remélem, hogy Gyulán is elindul majd ez a decentrációs lelkipásztori folyamat. A Józsefvárosnak és Gyulavári községnek már van külön temploma, illetve káplánja. Előbbi helyen K. Schriffert László nagylelkű alapítása által már megvan a kilátás önálló plébánia létesítésére. A máriafalvi Napközi Otthon is bizonyára lelkipásztori központtá alakul ki lassanként. Tervbe vettük hasonló intézmény létesítését a galbácskerti, illetve krinolinkerti híveink részére is. Utóbbi időben több adomány érkezett egy tanyai kápolna alapítására Gyürkehely részére. Remélhető, hogy a javuló gazdasági helyzettel párhuzamosan az adakozási kedv is emelkedik népünkben e téren is és nemsokára templomtorony fogja hir-